2009. november 25., szerda

Karácsonyi kaktusz


A karácsony környékére kivirágzó karácsonyi kaktusz néven ismert Schlumbergera és Rhipsalis növénycsaládok képviselőinek a látványa szinte mindent felülmúló élmény. Ez a növény szinte mindenki nagymamájának az előszobáját díszítette, egyszerűen tartható hosszú életű faj. A Schlumbergerák karácsony környékén hozzák a nagyobb mennyiségű virágot,de húsvétra még egyszer kivirágzanak. A levélzetük inkább felálló, lapos, egymásba öltött, imitált tüskékkel szegélyezett. A szárak végén hozza a különleges alakú virágait, amelyek elég sokáig díszítenek. Ezzel szemben a Ripsalisoknak laposan, szinte csüngve állnak a kerekded hullámos szélű ágai, szintén az ág végén hozzák a virágokat. A virágok színe mindegyiknél változatos, fehér, piros, rózsaszín, lila, újabban vannak krémszínű változatok is.
A virágoztatásnak van egy-két titka, pl. az elvirágzás után egy kissé hagyjuk megpihenni a növényt, majd a tavasz felmelegedésével tegyük ki a kertbe nem tűző napos helyre, ahol az öntözést ne felejtsük el. Szeptemberben bevihetjük a lakás hűvösebb részébe, adhatunk neki tápanyagot és most már ne nagyon mozgassuk. Ilyenkor a bimbók kifejlődnek és decemberben elkezdenek nyílni. Az átültetést az elvirágzás után célszerű megtenni, esetleg a szaporítással egyszerre. A dugványok több tagból álló szárrészek legyenek, néhány napon át hagyjuk száradni, majd homokos közegbe ültessük.
Világos, szórt fényű helyen tartsuk, az átlagos hőmérséklettől kicsit hűvösebbet szeret, pihenési időszakban elég néhány fok, fagymentes helyen. Nyugalmi időszakban alig kell öntözni, máskor a föld kiszáradása láttán bőségesen adjunk neki vizet. A legjobban kavicságyon érzi magát, ahol a pára biztosított, de a túlöntözés veszélye nem fenyegeti.

2009. november 9., hétfő

Krizantém


Évekkel ezelőtt még csak "halottak napi virág"-ként ismertük, napjainkban azonban számos díszváltozata alakult ki, melyek kiváló vágott virággá és őszi virágágyásba való idénynövénnyé is emelték.
Előnye a hidegtűrés
Nem sok olyan növényünk van, ami az első fagyokig színessé varázsolja kertjeink virágágyásait. A hagyományos őszi ágyásvirág az árvácska mellett az utóbbi években divatba jöttek a színes levelű díszkáposzták, ám ezek mellett hidegtűrésben még a krizantémok azok, amelyek kiemelkednek a sorból.A krizantémok a legszebb és leggyakoribb vágott virágok közé tartoznak az egész világon. A Távol-keleten nemcsak dísznövényként ismert, hanem zöldségféleként is fogyasztják egyes változatait, leginkább salátaként. A krizantémoknak egészen apró virágú fajtái (melyek 1-2 centiméter átmérőjűek) inkább kiültetési növényként ismertek, a szabályos gömb formájú töveik miatt. A vágott virágként termesztett, akár 30-40 centiméteres virágátmérőjű változataik sokféle színben, méretben és virágformában kaphatók.Nagyon sok kertészeti változata van. A virág alakja és nagysága fajtánként változó. Lehetnek egyszerűek vagy teltvirágúak. A termesztésben megkülönböztetik a nagy és a kis virágú fajtákat. A nagy virágúakat 1-2 szálra, a kis virágúakat bokrosra, azaz 5-6 szálra nevelik.
Az anemone fajtacsoport tagjainak virágai a margarétára emlékeztetnek, leginkább egyszerű virágúak. A pomponvirágúak apró tömött fajták, teltvirágúak, a tűlevelűek szirma vékony, többségük teltvirágú.A cserepes növényeket elvirágzásukat követően célszerű a kert egy félárnyékos helyére kiültetni, így következő évben újra kihajtanak, és jövő télen újra szirmot bontanak. A hazánkban forgalmazott fajták jó fagytűrők, ezért ősszel a virágok levágása után elegendő, ha száraz levéllel takarjuk a töveket, bár ennek híján sem kell jelentős károsodásra számítani. Növényvédelmi szempontból nem túl problémás növények a krizantémok, fő károsítói mindössze a rozsda és a lisztharmat. Megelőzésképpen bordói lével és kénes permetezéssel védhetjük.
Időzíthető virágzás
A krizantém rövidnappalos növény, ami azt jelenti, hogy a virágképződés csak akkor indul meg a hajtásokban, amikor a nappalok már rövidülni kezdenek. A termesztők emiatt úgynevezett terminkultúrákban nevelik a krizantémokat. Ennek lényege, hogy a nappalok hosszát az üvegházakban árnyékolással vagy pótmegvilágítással mesterségesen szabályozzák. E módszerrel, akár napra pontosan időzíthető, hogy mikorra kezdjen el virágozni az állomány.A krizantém az egyik legtartósabb vágott virág. Ha a váza vizébe kevés sót és cukrot teszünk, meghosszabbíthatjuk a növény élettartamát, hűvös helyiségben így akár 3 hétig is eltartható. A vizét legalább 2-3 naponként cseréljük, és a szárából is törjünk le minden vízcserekor egy keveset

A muskátli


A májustól virágzó muskátli népszerűsége töretlen. Szebbnél szebb változatai igen nagy számban megtalálhatók a kertekben és az erkélyeken.
A mai muskátli választékból nálunk a kerti muskátli (Pelargonium zonale) a legkedveltebb és legelterjedtebb. Viszonylag alacsony termetű és csak idősebb korára válik termetessé. Elágazóan bokros növésű, levelei szórt állásúak, kerekdedek és kissé húsosak. Felületükön finoman szőrösek, molyhosak ezért rothadásra is hajlamosak. Virágzásukat egész nyáron át csodálhatjuk, ha megfelelő körülmények között van tartva. A hosszú kocsányokon kifejlődő virágzatokban nyíló virágok többnyire teltek és egyszerűek. Kedvezőtlen sajátossága a telt fajtáknak, hogy a szirmai elnyílás után nem hullnak le maguktól, hanem elbarnultan visszamaradnak, és esős időben csúnyán meg is rothadnak a száron. Az egyszerű vagy szimpla virágok viszont elnyílásuk után szinte kivétel nélkül lepergetik szirmaikat vagyis öntisztulók. A futó muskátli néven ismert (Pelargonium peltatum) csüngő levelű muskátli szára hosszú, vékony, lecsüngő, és így könnyen letörik vagy elpattan. Ezért érzékeny a szélre és a huzatra. A hosszú kocsányokon a virágok tavasztól késő őszig nyílnak szinte szakadatlanul. A muskátlik több színben is pompázhatnak pl.: fehér, piros, lilásrózsaszín, rózsaszín valamint tarkák, csíkosak és foltosak is lehetnek. A futómuskátli hosszúra nyúló hajtásai el is takarhatják a földfelszínüket. Az ilyen hajtások tömege nagyon mutatós. Minél jobban sikerül az átteleltetés ideje alatt megőrizni a hajtásállományt, annál dúsabb lesz majd a virágdíszük tavasszal. Csodálatos mutatós díszként felhasználható ablakokban, kertekben és erkélyeken

2009. november 8., vasárnap

Sárga nyalókavirág


Eredete, formája
A sárga nyalókavirág (Pachistahis lutea) rokona a szobakomlónak, a skótvirágnak és az afelandrának is, mellyel a virágzatuk nagyfokú hasonlósága miatt össze is szokták téveszteni. Amerika trópusi tájain honos.Formája eredendően laza, szabályos kialakulású bokor, ezért cserépben nem mutatós. A termesztésével foglalkozó kertészek ezért növekedésgátló szerrel kezelik. Nagysága fél-egy méter között van mindaddig, amíg a törpítő kezelés hat. Hajtásai jellegzetesen szögletesek, villásan elágazódnak és virágzatban végződnek. Amíg meg nem fásodnak haragoszöld színűek. Levelei nyél nélküliek, a hajtásokon keresztben ülnek. Lándzsa formájúak a felszínükön besüppedő fő- és mellékerek hálózatával. Valódi virágai fehér színűek, csövesek és hamar lehullnak. A füzérvirágzatot alkotó sárga murvalevelei viszont sokáig díszítenek. Virágzása késő tavasztól őszig tarthat, ezt azonban a kertészek megfelelő beavatkozással időzíthetik máskorra is.
Elhelyezése, ápolása
Elhelyezése szoliterként és másféle növények társaságában egyaránt lehetséges, meleg helyiség északi fekvésű ablakának az előterében a legmegfelelőbb. Egész évben meleg, télen is legalább 16 °C-os, világos, nyáron a közvetlen tűző napsütéstől mentes helyet kíván. Nyárra se kerüljön ki a szabadba. Gondozása egyszerű, legfeljebb télen kíván egy kis több odafigyelést. Talaját állandóan enyhén nyirkosan kell tartani, öntözésére a szobahőmérsékletű víz a legmegfelelőbb. Tápanyagellátása tavasztól őszig kéthetente, télen havonta egyszeri, közepes töménységű tápoldatozásával oldható meg. Túlzott felnyurgulását az elvirágzott hajtások tavaszi visszavágásával előzhetjük meg, mely a jó bokrosodását is elősegíti. Átültetése évente, tavasszal időszerű, melyhez a Floresca B virágföld a legmegfelelőbb.
Szaporítás
Szaporítása hajtásdugványainak meggyökereztetésével a legegyszerűbb. A dugványok meleg környezetben, fólia- vagy üvegborítás alatti párás térben gyökereztethetők a leginkább.
Károsítók
Szokásos szobai körülmények között károsítói nem szoktak lenni. A gyökerek körüli kiszáradás levélhullást idézhet elő. A tápanyaghiány vagy a túl hidegben, sötétben történő tartása virágtalanságot okozhat

Szépcsalán


Eredete, formája
A szépcsalán (Acalypha hispida) a mikulásvirág és a csodacserje rokona. A Bermudák és Új-Guinea trópusi őserdeiben honos. Formája bokorjellegű. Magassága 50-125 cm közötti, szélessége kezdetben megegyezik a magasságával. Hajtásai ritkán elágaznak és elfásodnak. Kezdetben zöldes színük idővel barnára válthat. Levelei nyelesek, kicsúcsosodóan oválisak, szélük csipkés, zöld színű, enyhén molyhos és a száron elszórtan helyezkednek el. Virágai közül a porzósak szirom nélküliek és a levelek hónaljából lecsüngő élénkpiros, barkára emlékeztető füzérvirágzatot alkotnak. Hosszuk a 30 cm-t is elérheti. Virágzása általában kora tavasztól késő őszig tart. Folyamatos meleget és párát igényel. A száraz szobalevegőt és a hideget rosszul tűri, emiatt fűtött szobában nem is könnyű megtartani. Egész évben folyamatosan világos, de tűző napsütéstől mentes helyet kíván.
Elhelyezése, ápolása
Tartási helyén a hőmérséklet nyáron 18-22 °C körüli legyen, de még télen sem csökkenhet 16 °C alá. Növekedése idején az egyenletesen nedvesen tartása a legfontosabb, de a túlöntözésre érzékeny. Nyáron rendszeres, bő vízadagokat igényel, de télen sem szabad a földjének kiszáradnia. Nyugalmi időszakát az öntözések ritkításával kell biztosítani. Nyáron leveleit naponta akár többször is megpermetezhetjük, melyhez lágy, vagy pár csepp citromlével lágyított szobahőmérsékletű vizet használjunk, de arra vigyázzunk, hogy virágzatát ne érje vízpermet még öntözéskor sem, mert ettől foltosodhat.Tápanyagellátása februártól augusztus végéig kéthetente ismételt közepes töménységű tápoldatozásával biztosítható. Alsó levelei elsárgulását, lehullását a kora tavasszal végzett metszésével elkerülhetjük, akárcsak a bokrosodását. Nagyobb cserépbe történő átültetése tavaszi időszakban a legkedvezőbb. Elhelyezése szoliterként a leghatásosabb, mivel különleges virágzatai így érvényesülnek a leginkább.
Szaporítás, károsítók
Szaporítása a szokásos szobai körülmények között nehézkes. Március és június közötti időszakban, a pár leveles hajtásvégek nyirkos homokba történő eldugványozásával szokás szaporítani. Meggyökeresedésükhöz azonban 20 °C feletti közeghőmérséklet és magas páratartalom szükséges. Gyökereik megjelenése után ültethetők át földbe, földkeverékbe.Károsítói leggyakrabban a takácsatkák, melyektől foltosan elsárgulhatnak a levelei. Az üvegházi molytetű, valamint a levél- és pajzstetvek is meglephetik, melyek leginkább száraz szobalevegő esetén károsíthatnak. Vízhiánytól levelei összepöndörödhetnek.Figyelem! A szépcsalán minden része mérgező, de ezért tartásáról csak ott kell lemondani, ahol kisgyerekek vannak.

Rózsameténg


Eredete, formája
A rózsameténg (Catharanthus roseus) a mi erdeinkben is honos örökzöld meténg egzotikus rokona. A trópusi tájakon terjedt el. Alakja bokros, idős korában kusza félcserje lesz belőle. Nagysága a 20-25 cm-t nem haladja meg, szélessége fiatal korában ezzel megegyező. Levelei oválisak, 2,5-7 cm hosszúak, puha tapintásúak. Színük sötétzöld, főerük fehér, halványzöld. Hajtásai elágazódóak, elhajlók. Színük fiatalon még zöld. Virágai 3 cm-esek, csillag alakúak, levelek síkjában helyezkednek el. Színük lila, mély rózsaszín és fehér, torkuk bíborvörös vagy sárga árnyalatú. Virágzásuk tavasz végétől egészen az októberi fagyokig is eltarthat.
Elhelyezése, ápolása
Igényei legkönnyebben nyáron, szabadban tartva elégíthetők ki. Sok vizet kíván, igényli a védett, meleg körülményeket, de nem a teljes napfényt. Nyáron 18-20 °C-os hőmérsékletet kíván, télen, mivel fagyérzékeny, 8-10 °C a megfelelő számára. Jó vízgazdálkodású. Inkább kissé laza talaja legyen, melynek hőmérséklete lehetőleg egyezzen meg a léghőmérséklettel. Télen kb. 15 °C-os, tavasztól őszig pedig a szobainál némileg magasabb hőmérsékletet kell biztosítani számára. Átteleltetése esetén hűvös helyre kell tenni, de a földjét nem szabad lehűlni hagyni. Nyáron rendszeresen, bő vízzel öntözzük, de ekkor sem állhat vízben. Télen csak annyi vizet szabad kapnia, hogy földje ki ne száradjon.Tápanyagellátása márciustól szeptemberig kéthetenként ismételt közepes töménységű tápoldatozással biztosítható. Metszése serkentheti a bokrosodását. Fiatal hajtásoknál elég a pár leveles csúcsrészt lecsippenteni, korosabb növényeknél pedig a hosszú hajtásait kell kora tavasszal visszavágni. Átültetni évente, tavasszal kell, melyhez laza, tőzeg alapú föld, illetve keverék (pl. Florasca B) alkalmas. Elhelyezése szoliterként is látványos, de többszínű csoportot is képezhetünk belőle. Ablakpárkányra is kerülhet.
Szaporítás
Szaporítása februári magvetéssel történik. Márciustól a hajtásdugványait nyirkos homokba, vagy homok-tőzeg keverékébe eldugványozhatjuk. Üveg vagy fóliaborítás alatt tartva, meleg, világos helyet és talpmeleget kell biztosítani számára. Az utódnövényeket hármasával ültessük cserépbe, hogy visszavágásuk után is szép bokrosakká váljanak.
Károsítók
Károsítói alig vannak, legfeljebb fiatal hajtásait lephetik el a levéltetvek. Vízhiánytól levelei megsárgulnak, majd megszáradnak, a szárai, vékony hajtásai megpuhulnak. Talaja lehűlését sem viseli el. Jó tudni róla, hogy minden része mérgező, emiatt azonban tartásáról lemondani csak kisgyerekes családoknál kell.

Szobakomló


Eredete, formája
A szobakomló vagy sarkantyúbokrocska (Justicia brandegeana, régebben Beloperone guttata)) Mexikóból származik. Formája bokros, de öt év alatt kis koronás fácska is válhat belőle. Szélessége a 30 cm-t csak ritkán haladja meg, magassága a fél-egy métert is elérheti. Faformára alakításkor lehet nyúlánkabb. Hajtásai elágazódhatnak és felnyurgulhatnak. Lehajló végűek és szép virágzatban végződnek. Levelei pár cm-es levélnyelűek és keresztben átellenesen helyezkednek el. Kihegyesedő ovális alakúak és enyhén molyhosak.Virágai - melyek apró, cső alakúak és sárgásfehér színűek - jelentéktelenek bár egész évben nyílhatnak. Őket tetőcserépszerűen borítják a sárgás, rozsdabarna és zöld vagy narancsszínű füzérvirágzatot alkotó fellevelek, melyek a növény tényleges díszítői. A sűrűn egymás mellett ülő, laza és kifejezetten csüngő kalászformát képező fellevélfüzérek alól sokszor még a lomblevelek is alig látszanak ki. A virágzás általában februártól novemberig tart, de színes fellevelek mindig vannak a növényen.
Elhelyezés, ápolás
Igényei a szokásos szobai körülmények között is kielégíthetőek. Világos helyet kíván, de bent jobb, ha nem éri közvetlen napfény. Nyáron viszont a szabadban, déli fekvésű napos, szélvédett helyen tartható, így a fellevelei még ragyogóbb színűek lesznek. Virágzásakor napközben és a nyári időszakban mindenképpen meleget, míg éjjel és a novemberi elvirágzása után hűvöset, 12-16 °C-os hőmérsékletet igényel, de még ekkor is elviseli a szokásos szobai hőmérsékletet.Elhelyezésénél fontos a megfelelő fényellátottság. Tavasztól a déli fekvésű erkélyek, esetleg napos virágágyak díszévé is válhat, de az őszi fagyok előtt be kell hozni őket. Ápolása igazodjon a téli pihenőidejéhez. Soha ne tegyük ilyenkor fűtőtest fölé, és ekkor szárazabban is kell tartani. Öntözése nyáron legyen bőséges, de augusztustól már kevésbé szabad öntözni. Tápanyagellátására márciustól augusztusig kéthetente, közepes töménységű virágtápsós oldatot használjunk. Átültetése tavasszal esedékes, melyhez középkötött föld, földkeverék, vagy Florasca B típusföld is megfelelő.Metszését a tavaszi átültetés előtt már időszerű elvégezni a növény felének vagy akár kétharmad részének a levágásával, mely elősegíti a virágképző új hajtások kifejlődését és a tömött, bokorszerű forma kialakulását. A nyurgulás elkerülése érdekében nyáron célszerű még gyakran visszavágni.
Szaporítás
Szaporításuk a lemetszett hajtásaikból is vágható pár leveles és csúcsrészes növényrészek eldugványozásával a legegyszerűbb. Legjobb gyökeresedést a meleg, párás körülményeket biztosító fólia- vagy üvegborítás alatt, tavaszi és nyár eleji időszakban érhetünk el. Virágzatait annyira dúsan fejlesztheti, hogy a hajtások és a koronanevelés érdekében kezdetben a megjelenő bimbók egy részét célszerű kicsípni.
Károsítók
Károsítói ritkán a levéltetvek, melyek leginkább bent, a fűtési szezont követően lephetik el. A túl nyirkos és fényszegény körülmények közötti teleltetésük levélhullást idézhet elő.

2009. november 7., szombat

Pazar párnafű


Eredete
Tudományos neve Soleirolia soleirolii, a Földközi-tenger néhány szigetén, főleg Korzikán és Szardínián honos, ahol talajon és köveken kúszva, sziklarepedésekben, falrésekben, járdák és lépőkövek hézagaiban tenyészik.
Formája
Alakja, formája fűszőnyegre emlékezet, még leginkább mohalepte kőre hasonlít, tényleg valóságos zöld párnát képez, magyar elnevezésének megfelelően. Egyfajta talajtakaróként sűrűn fedi a felszínt, hamar benövi a rendelkezésre álló teret, sőt túl is "csordul" rajta, mint ahogy tartócserepének peremén is. Kiterjedésének legfeljebb a tartóedény mérete szab határt. Hajtásai cérnaszálszerűen vékonyak. Ezek elágazódva és legyökeresedve egyre nagyobb területeket borítanak be. Magassága viszont az 5 cm-t sem haladja meg.Levelei aprók, kerekdedek. Színük általában világoszöld, de haragoszöld, sőt még szinte kanárisárga is lehet egyes színváltozataiban. Ritkán megjelenő virágai tiszta fehér színűek, és szintén egészen aprók, jelentéktelenek. Különösebb díszt nem jelentenek.
Elhelyezés, ápolás
Tartására a világos és árnyékos hely egyaránt megfelel, de a közvetlen erős napfény ellen védeni kell. Tűző napra semmiképpen ne tegyük. Inkább a hűvöset kedveli, de elviseli a 20 °C-os hőmérsékletet is. Télen jól tűri a hideget, a fagypont feletti hőmérsékleteket kibírja, csaknem fagytűrő.Fonott vesszőkosárban vagy tálban, más levéldísznövények csoportjának előterében a különféle színváltozatait vegyesen elhelyezve kifejezetten látványos lehet. Ugyancsak szép egy kisebb fácska alá beültetve a különböző színváltozatit együtt. Talajtakaróként jól mutat, legalábbis egy ideig, termetesebb növények tartóedényébe ültetve. Rövidesen szinte szőnyegszerűen fedheti az aljzatot.Felfüggesztve, csüngő ámpolnanövényként is beválhat. Világos fürdőszobában vagy mellékhelyiségben nagyon hatásos zöld színfolt lehet. Ugyanezért konyhába is kerülhet, elsősorban hagyományos, falusi stílusú környezetbe. Nyárra a szabadba is kitehetjük, de csaknem fagytűrő képessége miatt akár télire is kint maradhat. Enyhébb telek után a kőlapok és szikladarabok alatt védetten meghúzódó föld alatti részeiből képes újra kihajtani. Talajtakaróként hűvös virágablakba, télikertbe is alkalmas, kis méretű floráriumba és palackkertbe viszont nem, mert itt gyorsan benövi az egész teret, elnyomva növénytársait. Ha hűvösben van, víz és tápanyag igénye mérsékelt, nyáron viszont kifejezetten víz- és tápanyagigényes. A növekedés idején bőséges, télen viszont kevesebb öntözéssel, inkább csak talajának nyirkosan tartásával biztosítsuk vízigényét. Kiszáradnia sohasem szabad. Nyáron kéthetente kaphat tápoldatot, ami azonban csak fele olyan töménységű legyen, mint az általánosan ajánlott, nehogy lombperzselést, vagy gyökérégést idézzen elő. A megfelelő növekedés érdekében alkalmanként alaposan vissza is vágható. Ollóval nyírogatva tartható a legjobban kordában, így még formára is alakítható, igazítható. Melegben előnyös a gyakori lombpermetezés is.
Szaporítás
Átültetésére tavasszal, legfeljebb egyszer kerüljön sor. Ezután legjobb megválni tőle, ugyanis tőosztással egyszerű és jobb is létrehozni belőle egy, vagy akár több, gyors növekedésű utódot. Szaporítása hajtásdugványozással is könnyű, mivel kisebb (csipetnyi) csomókban leválasztható hajtásrészei jól gyökeresednek. Lehetőleg többet ültessünk be a továbbnevelésre is alkalmas, lapos cserépbe, tőzeges virágföldbe.
Kártevők
Szobai körülmények között ritkán van károsítója, nyáron a szabadba kiültetve viszont a csigák lerághatják. Túl nagyfokú fényhiányban a lombozata kiritkul. Ha felülről és főleg hideg vízzel öntözzük, a levelek foltosan pusztulhatnak

Hálóslevél


Eredete
A piroserű hálóslevél (Fittoni verschaffeltti), de még inkább fehér levelű, ezüstös változata mind gyakoribb nálunk is a cserepes levéldísznövény kínálatban. Peru bő csapadékos és páradús őserdeiből származik.
Formája
Kezdeti - felfelé induló -- növekedése után elhajlik, szétterül, szinte gyepszerűvé válik, dús növénnyé fejlődik. Legfeljebb arasznyi magasságához széltében legalább duplájára növekszik. Elágazó, elfekvő hajtásai - ha talajra érnek - könnyen le is gyökeresednek. Rövid levélnyélen ülő levelei széles tojásdad vagy ovális alakúak. Színük élénk olajzöld, piros, rózsaszín mintákkal színezett, és kifejezetten erős, vöröses erezet hálózattal díszített. Ebből adódik magyar elnevezése is. A zöld takarólevelek mozaikjai mögül olykor előbukkanó kicsiny, sárgásfehér virágai felfelé álló kocsányokon ülnek. Tavasszal és nyáron virulhatnak, de viszonylag jellegtelenek, és így különösebb díszítő hatásuk nincs.
Elhelyezés, ápolás
Kedveli az enyhén napos helyeket, de a közvetlen erős napfény perzseli leveleit. Ha nincs elég fény, kevesebbel is beéri. Ugyanígy hálás a melegért; nyáron 18-20 °C-on érzi jól magát, de télen elviseli a 14-16 °C-os hőmérsékletet is.Tavasztól őszig gyakori öntözést igényel, télen kevesebbet. A téli túlöntözésre kifejezetten érzékeny. Tavasszal és nyáron kéthetente kapjon közepes töménységű (vagyis legfeljebb pár százalékos) tápoldatot. Páraigénye miatt lehetőleg nedves kavicsra, vagy még inkább rostos tőzeggel megtöltött víztartó tálcára kerüljön a cserepe. Nyári melegben vizes lombpermetezésével is igyekezni kell párásan tartani körülötte a levegőt. A huzattól is védeni kell.Hajtáscsúcsainak lecsípése segíti az elágazódást, így a növény dúsabb lesz. A sárgulásnak indult vagy már elszáradt leveleket rendszeresen le kell metszeni róla, mert azok nem csak csúnyák, hanem fertőzés forrásai lehetnek.Két-három évente elegendő átültetni, legalábbis idősebb korában. Ehhez laza, enyhén savanyú, nem meszes földet használjunk, mint pl. a Florasca A vagy B típusföld. Legjobb, ha lapos tálba kerül, mert így hajtásai belegyökeresednek saját földjébe. Átültetéskor földlabdával vagy gyökérlabdával emeljük ki a cserépből, és annak megtisztogatása, friss földdel történő feltöltése után ugyanoda visszahelyezhető. Nem szükséges nagyobb tartóba átültetni.
Szaporítás
Tavasszal leválasztott csúcshajtásainak nedves, laza közegbe történő eldugványozásával, meggyökereztetésével szaporítható. A dugványozás az egyszerűség kedvéért a későbbi nevelő cserepében is történhet, a pár levelesen levágott, majd alsó egy-két levelének eltávolításával dugványnak megvágott hajtáscsúcsaival. Egy cserépbe több ilyet is tegyünk, hogy a meggyökeresedés után mielőbb mutatóssá váljon. Mivel érzékeny a páralecsapódásra, ügyeljünk arra, hogy a dugványok letakarása (üveggel vagy fóliatasakkal) se idézzen elő tartós lombnedvesedést.
Kártevők
Károsítói a levéltetvek és a takácsatkák lehetnek. Ez utóbbira különösen fiatal hajtásai érzékenyek. A túlöntözés miatt az alsó levelei sárgulhatnak, hajtásai pedig rothadást mutathatnak. Az erős közvetlen napsütés perzselő hatásától levelei pöndörödhetnek, kiszáradhatnak, foltok jelenhetnek meg rajtuk. Önállóan, szoliterként alacsony asztalkán helyezzük el, hogy jól rá lehessen látni szép színes leveleire. Jól mutat azonban növény együttesben is, sőt fali konzolon vagy a mennyezeten lógó kaspóban is elhelyezhető. Mutatós lehet palackkertben, floráriumban, illetve szobai üvegházban, növényvitrinben is színes "gyepet" képezve. A szobainál így párásabb légtérben szokott a legtartósabbnak bizonyulni, valósággal burjánzik az ilyen tartási módnál

2009. szeptember 24., csütörtök

Főnemesi hóbort az orchideatartás?


Kevesen tudják, de az orchideák nem csak a huszadik század óta díszítették otthonainkat. A kecses növények szeretete már a 18-19. században elterjedt hazánkban - eleinte azonban csupán a főnemesek hóbortja volt a növények szaporítása, termesztése.
Kevesen tudják, de az orchideák nem csak a huszadik század óta díszítették otthonunkat. A kecses növények szeretete már a 18-19. században elterjedt hazánkban - eleinte azonban csupán a főnemesek hóbortja volt a növények szaporítása, termesztése.Ekkortól fogva a kastélyok, báltermek virágdíszei között egyre gyakrabban jelentek meg az orchideák, egyes nagyúri birtokok üvegházaiban pedig orchideákat is neveltek. Forgách József gróf birtokán 1820-ban már egy Vanilla aromatica, Szécheny Pál gróf üvegházaiban 1832-es feljegyzések szerint Cymbidium ensifolium, Bletia és Epidendrum virágzott.
A 20. század első éveiben hozták létre a Budai Várkertészetet, ahová hamarosan orchidea növények is érkeztek Schönbrunnból. Ezzel Magyarországon is kezdetét vette az orchidea termesztés, amellyel főleg a vágott virág iránti igényt elégítették ki. A termesztéssel együtt a keresztezés is megindult. Az egyik különösen dekoratív, jó adottságokkal rendelkező Cattleya hibridet a Magyar Fajtaminősítő Intézet "Budavár" néven jegyezte be.
Orchideákkal természetesen nemcsak főúri üvegházakban és állami kertészetekben foglalkoztak, nagyon sok jelentős személyiség, kertészek, botanikusok, tanárok, magánemberként is foglalkoztak orchidea-neveléssel, és - kutatással. A magyar orchidea-történelem egyik első, jelentős alakja Dr. Galambos Mária (1890-1979) volt. Kémia-szakos tanárként végzett, az oklevél megszerzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényélettani Intézetében tanult, később itt dolgozott gyakornokként. Az egyetemi munkája mellett behatóan foglalkozott az orchideák élettanával, és fennmaradt jegyzetei bizonyítják, hogy a steril táptalaj receptúráját pár évvel Knudson előtt már kidolgozta, de soha nem publikálta.Az orchidea hibrideket napjainkban nagy kertészetek laboratóriumaiban, nagyüzemi módszerekkel állítják elő, így egyre több, változatosabb, könnyebben tartható, és főleg olcsóbb orchidea válik elérhetővé a nagyközönség számára.

Nevelj saját ananászt, Hawaii van!




A friss ananász összehasonlíthatatlanul finomabb konzervbéli társánál, sőt levélüstökéből akár saját ananásznövényt is nevelhetünk! Mutatjuk, hogyan.
Az ananász a trópusokon nagyon népszerű gyümölcs, fogyasztják nyersen gyümölcsnek vagy salátának, fagyasztva vagy aszalva, de készül belőle lekvárt, befőtt, üdítőitalt is. Egyik legfontosabb hatóanyaga, a fehérjebontó bromelin enzim, ez az anyag felelős azért a tulajdonságáért is, hogy a húsételek ananász hozzáadásával puhábbá válnak.
A népi gyógyászatban már régóta használták szemölcsre, tyúkszemre, de kedvező tulajdonságai szinte felsorolhatatlanok: a tumorképződés gátlásától kezdve minden féle-fajta gyomorbántalom esetén, gyulladások, tályogok kezelésében is igen hatásos.
Azt, hogy az utóbbi évek divathóbortja hazánkban is felkapta, egy másik tulajdonságának köszönheti. Minden valamire való női magazin megemlékezett már zsírégető tulajdonságáról. Mára már fogyasztó hatású rágótabletta is készül belőle.
Az ananász nem csak a trópusi emberek kiváltása. Teremtsük meg saját magunknak egy kis Hawaii hangulatot, neveljünk ananászt otthonunkban! Nagyon egyszerűen megvalósítható s mégis kihívás az egész családnak!
A terv kivitelezéséhet természetesen szükség van egy ananászra. A gyümölcsösnél olyan ananászt válasszunk, melynek levelei frissek, zöldek, vaskosak. Túlérett gyümölcsöt, amely puha, nyomódott, rohadt vagy esetleg penésze, ne vegyünk! Ezen kívül kell még egy cserép, valamennyi földkeverék, homok és egy nagy zacskó.

Első lépésként le kell vágni az ananász tetejét. Ezt az ananászdarabot (üstököt) fogjuk majd elültetni. Nem kell rögtön hozzálátnunk, tegyük ezt a darabot egy szellős helyre 24 -48 órára, ahol kellően megszárad.
Ezután jöhet csak az ültetés. Vegyünk egy kb. 12 cm-es cserepet. Töltsük meg a földkeverék és a homok 50-50%-os keverékével. Óvatosan helyezzük a cserép közepébe az előzőleg előkészített ananászdarabot. Temessük be kb. 1-1,5 cm földdel. Húzzunk a tetejére egy zacskót. Az ananász 4-6 hét alatt ki fog gyökeresedni! Amikor ez megtörtént távolítsuk el a zacskót, majd úgy kell kezelnünk, mint egy melegkedvelő szobanövényt.
Eddig megvolnánk, de hol van a gyümölcs?
A következőket kell tennünk: vegyünk egy almát, vágjuk félbe és helyezzük közvetlenül a növény mellé. Takarjuk be ismét a cserepet és hagyjuk lefedve. Ne zavarjon, hogy az alma közben elkezdett rohadni. Hagyjuk, hogy teljesen megrohadjon, csak akkor távolítsuk el a zacskót a növényről.
De hogyan fogja a rohadt alma termésre serkenteni az ananászt?
A rohadó alma etiléngáz termel, ami az ananászt termésérésre készteti. Éréskor a virágokból termés lesz, amelyek a fedőlevelekkel és a virág szárával összenőve húsos gyümölccsé alakulnak át. Semmi idő alatt "alig 6 hónap" akár Hawaii-on is érezhetjúk magunkat otthonunkban, hiszen termést hozott kedvencünk.
Az ananász nem utóérő, meg kell várni amíg sárgás színű nem lesz és kellemes illatot nem áraszt, akkor kell szüretelni s frissiben elfogyasztani. Ilyen egyszerű!

Denevérvirág-Tacca chantrieri



Most a vámpíros-harapós és éjjeli kalandvágyós filmek, és könyvek szezonja van. Itt egy sokatmondó növény a kalandok kedvelőinek!
Más néven fekete denevérvirág gyors növekedésű, kb 1,5 m magas rizómás növény. Lilásfekete virágai teszik érdekes megjelenésűvé. Ázsiából származik. Általában esőerdők árnyékos, mélyebb területein található meg.Virágjának formája szárnyakra emlékeztet. Minden növény 6-12 virágot nevel az év meleg hónapjaiban.

A virágzás azután kezdődik el, amikor a növénynek már 2-3 teljes méretűre kifejlődött levele van.
Talaj: Kedveli a jó vízelvezetésű talajt, rendszeres öntözést igényel. 70-80%-os árnyékra, magas páratartalomra és hőmérsékletre van szüksége. Ideális földkeveréke 50% fenyőkéreg, 40% tőzeg és 10% homok. Kedveli a savanyú talajt.

Ültetése: Áztassuk a magokat 24 órára meleg vízbe (használhatunk termoszt is). Ültessük általános virágföldbe, vékonyan takarjuk. Tegyük meleg, világos (ne direkt napfényre) és párás helyre. A csírázás 8-12 hét.

Nem úgy fejlődik a citromfád, ahogy szeretnéd? Itt találod a hibákat!







Ha odafigyelünk citrusainkra, hamar észrevehetjük vészjelzéseiket, amiket leggyakrabban nem kártevők vagy kórokozók, hanem nevelési hibák okoznak.
Ha odafigyelünk citrusainkra, hamar észrevehetjük vészjelzéseiket, amiket leggyakrabban nem kártevők vagy kórokozók, hanem nevelési hibák okoznak.
Vegyük sorra a tüneteket:
Sárguló levelek
Legáltalánosabb tünet, amivel a növény jelzi, hogy nincs vele valami rendben. Alaposan szemügyre kell vennünk a növényt és környezetét, hogy ráleljünk a megoldásra. Klorózist okozhat tápanyaghiány: ha a levélerek sötétzöldek maradnak, akkor vashiány az ok, de ha nincs ilyen látványos tünet, akkor bármely makro- vagy mikroelem hiányozhat, amit legjobb, ha komplex műtrágyával orvoslunk. Károsodhat a gyökérzet (ettől sárgul a lomb), ha a talaj túl nyirkos és hűvös – ez elsősorban télen szokott problémát jelenteni.
Barna levélszélek és foltok
A tartósan nedves talaj vagy káliumhiány okozhat ilyen tüneteket.
Barna levélfoltok és száradó levélcsúcsok
Citrusunk leégett: túl hirtelen vittük a szobából a tűző napra vagy hideg vízzel permeteztük a leveleit.

Kanalasodó levelek
A csak néhány levél pöndörödik, akkor túl sokáig hagytuk szárazon növényünket. Ha a baj az egész növényre és hajtásokra is kiterjed, gombafertőzésre is gyanakodhatunk.
Sötét-kékeszöld foltok a leveleken
Foszforhiány
Levélhullás
A teleltetés alatt gyakori probléma, amiért a sötét, hűvös telelőhely a hibás. Nem végzetes probléma, a hőmérséklet emelkedésével újra kihajt és gazdagon virágozhat.
Optimális termőhely jellemzői:
- szél, huzatmentes- napsütötte, gyorsan felmelegedő (pl. házfalak déli oldala)- talaja enyhén savanyú (6-6,5 pH)- nagy víz- és tápanyagigényű, ezért gyakran locsoljuk és pótoljuk a felhasznált makroelemeket


Ideális telelőhely:
- fagymentes, 5-10°C fok közötti világos helyiség- egyes fajok (kalamondin, lima) melegebbet igényelnek, ők teleltethetők szobában is- öntözni csak két-három hetente szükséges, ha talaj kiszáradt - télen egyáltalán ne trágyázzuk- szellőztessünk gyakran

Hogyan gondozzuk, szaporítsuk?- Amit a leanderről tudni kell



Babérrózsának nevezik. Dél-Európa meleg tájairól került hozzánk, és csinos formájával, szép és tartós virágzásával úgy megszerettette magát, hogy a teraszaink, kertjeink fontos része lett. Hogyan gondozzuk, szaporítsuk?
Mit kell tudnunk a leanderről? A mediterrán országokban mindenütt megélő és a tűző napon bőséggel virágzó leander Magyarországon csak a meleg, napfényes nyarakon nyílik. Fagymentes, védett helyen tudja átvászelni a hideg mínuszokat döngető időket. Amint javul az idő, kitehetjük a levegőre. Széltől védett, meleg, napos helyre. A teleltetés után levelei egy részét elhullajtja. Ha az ágakon néhány napon belül nem jelennek meg rügyduzzanatok, akkor a hajtásokat tőből ki kell vágni. Tavasszal amúgyis célszerű a hajtásait visszavágni, így az új hajtások bőségesen virágozak majd. A leander ugyanis az előző évi hajtásokon virágzik. Az egyenletesen bő virágzás elérése érdekében a harmadoló metszést kellene alkalmazni. Minden második oldalhajtást erőteljesebben kell levágni (kétharmadát), a többit pedig a harmadával kell kurtítani. Így majd bokrosodik is. Ha a gyökerek már nagyon átszőtték a földjét, akkor át kell ültetni nagyobb edénybe, tápdús, agyagos földbe. Olyan helyet kell keresni neki, ahol nem éri eső, mert az esőcseppek összeragasztják a sziromleveleket, amelyek ezután már könnyen megbarnulnak. A leander rengeteg vizet igényel. Egy ötvenkilós földlabdás, terebélyes növény a melegebb napokon akár 20 litert is elpárologtat. Ha kevés vizet kap, akkor eldobálja a leveleit. A leander melegen a napsütésen és a bőséges öntözésen kívül még sok tápanyagot is igényel. Hetente egyszer öntözzük meg tápoldattal, vagy foszfortúlsúlyos, vízben oldódó kombinált műtrágyával.
Kártevők:
A levelek fonákán apró, kerek foltok a pajzstetvek támadását jelzik, ami a ritkán szellőztetett, meleg és párás levegőjű teleltetőben gyakran előfordul. Ezek a kártevők elszívják a levelek hasznos nedveit, ezért mielőbb védekezni kell ellenük. Készítsünk permetlevet Decis vagy Fendona nevű rovarölő szerből. Keverjünk hozzá szappanlevet is, ami gátolja a tapadást, ezzel permetezzük meg a növényünket. A molytetű ellen védekezzünk Pyritoxszal. A takácsatkák is megtámadhatják növényünket. Ilyenkor a károsított hajtásokat vissza kell metszeni, a növényt lepermetezni atkaölő szerrel, majd 8-10 nap múlva a permetezést meg kell ismételni a levelek mindkét oldalán.
A leander könnyen szaporítható
Legegyszerűbb, ha a visszametszett hajtásból dugványt vágunk és egy vízzel megtöltött edényben, meleg helyen tartva gyökereztetjük. 6-8 hét után a növényke, földbe ültetve gyorsan fejlődik és a második évben már bőven virágzó bokorrá növekszik. A dugványozás legkedvezőbb időpontja augusztus közepén van.
Magról is szaporíthatóKísérletező kedvűek póbálják ki a magról való szaporítást. Kicsit lessúbb folyamat, mert általában két-három évet is várni kell az új virágra. Érdekessége talán az, hogy a magokból való új csemete nem feltétlenül olyan lesz, mint az anyanövény, sőt, az egy magtokban lévő magokból is különböző és különleges virágú leandereink lehetnek. Már pár centis korukban látható a különbség köztük, az egyértelműen zöld szár, általában fehéres, vagy sárga virágot eredményez, a bordós színű szár színes virágot hoz majd. Elmondható, hogy minél sötétebb a szár, annál sötétebb lesz a virág is. A vízben kigyökereztetéskor tegyük vízzel töltött kis tálkákba a magokat. Ezek eleinte a felszínen úszkálnak, majd a gyökeresedésnél általában lesüllyednek. A gyökér megjelenése változó, 1-4 hét is lehet, fajtától függően. A magoncok akkor lesznek ültetésre alkalmasak, amikor már két levélkéjük van. Óvatosan ültessük nehogy a kis gyökér letörjön, megsérüljön. A magokat egyből a földbe is ültethetjük, de ez esetben fontos, hogy állandóan nedvesen legyen tartva a földje.
Vigyázat: a leander minden része mérgező, megenni nem szabad!

Fedezzük fel a Borókát!







Egyes pálinkafélék (borovicska, gin) jellegzetes illatukat tőle kapják, de felhasználják likőr és bor alapanyagaként is. A belőle készített szósz és lekvár a vadételek nélkülözhetetlen kelléke. Pácolásra is kiválóan alkalmas. A középkorban a pestisjárványok megfékezésére a máglyákon mindig füstöltek borókaágakat is. Hogy miért?
Észak-Amerika és Európa nagy részén általánosan elterjedt növény. A juniperus nemzetségből ez az egyetlen faj, amely hazánkban vadon is előfordul. Hegyeinken kívül nagyobb kiterjedésű ősborókás található a Kiskunságban és Barcs környékén.
Felépítése:
1-4 m-re megnövő örökzöld fácska vagy cserje. Gyökérzete mélyre hatoló és sűrűn elágazó, nagy termőréteget képes átszőni. Rövid, fiatal hajtásai zöldek, később barna színűek, szívósak. Levelei hármasával szórtan állnak, keskeny háromszög alakúak, merevek, szúrós hegyben végződnek, 1-2 cm hosszúak, szürkések vagy élénkzöldek. Tavaszi virágzás után csak a második vagy a harmadik évben lesz érett termése. Az idősebb töveken különböző érettségi fokú terméseket találhatunk: vannak egyéves, apró zöld bogyók, kétéves kékesek, illetve hároméves kékesfeketék, hamvasak, ezek átmérője eléri akár az 1 cm-t is.



Hőigény:
Jól tűri a szélsőséges éghajlatot, meleget és hideget egyaránt. Nálunk bárhol ültethető.
A hirtelen hőingadozások hatására az idősebb ágakon hosszanti repedések jelenhetnek meg, de ez nem befolyásolja növekedését. Télen az esetleges hónyomás okozhat gondot, elcsúfíthatja formás alakját, (az oszlopos típusoknál veszélyes).
Fényigény:
Közepes. Sűrűn ültetve, alul lehullanak a levelek, de ha újra fényhez jut, ismét leveleket hoz a felkopaszodott részeken. A ferde ágállású borókák a szárazságtól, a szétterülő típusúak egy része az erős napsütéstől szenved, gyakran napégési foltok csúfítják el, ez főleg a sárga lombúakra érvényes. Ugyanakkor a szintén kúszó, sötétzöld színű boróka szinte minden éghajlati hatást kibír.
Vízigény:
Nedvesebb, csapadékosabb erdeinkben éppúgy megtaláljuk, mint az igen száraz alföldi homokon. Jó vízgazdálkodású területeken lombja szép fényes, kékeszöld. Még a tartós vízhiány sem okoz olyan gondot, mint az állandó fényszegénység.
Talaj:
A savanyú erdei talajt a meszes, sekély termőréteget, a laza, homokos talajt és a kötött, agyagosat is jól tűri. Tápanyagigénye közepes. Jó minőségű kertekben különösebb trágyázás nélkül is elültethetjük, átlagos tápanyag-utánpótlásnál nem igényel többet. Az erősen agyagos terület talaját ültetés előtt szerves trágyával, komposzttal vagy tőzeggel ajánlatos lazítani.
Termesztése:
Faiskolákban szaporítják. Árudákban, már többéves, konténeres növények is találhatóak. Magvetéssel is szaporítható, kb. 3 éves nevelés után lehet kiültetni. Praktikus a kertben térelválasztónak. Ilyenkor 1-1,5 m-es sortávolságot és legalább 60-80 cm-es tőtávolságot válasszunk az ültetéshez..
Mivel a legegyszerűbb, ha konténeres növényt telepítünk, a hagyományos faültetési módszerrel 50-60 cm-es nagyságú és mélységű gödörben helyezzük el, amelyet a kiásáskor már kissé megtrágyáztunk. Az ültetés évében néhányszor célszerű megöntözni, bár ennek elmaradása nem akadályozza fejlődését. Különösebb ápolási igénye nincs. Oszlop formájú változatát időnként össze kell kötni, mert a nagy szél vagy télen a nagyobb mennyiségű hó szétnyomhatja, meggörbítheti. A fiatal fákat érdemes kikarózni. A havasi területen élő törpe változatok igen lassan, évente csak 3-5 cm-t nőnek. A normál növekedésű változatok kevésbé igényesek, dugványozással is könnyen szaporíthatók, néhány változatuk igen jól tűri a szárazságot. A színes változatok, például az ezüstkékek, a fajtára jellemző intenzív színt a savanyú pH-jú talajokon mutatják. Vásárláskor lehetőleg nőivarú egyedet válasszunk, mert akkor a bogyókat is hasznosíthatjuk.

A bogyógyűjtés ideje október-november. Ilyenkor a fák köré tegyünk papírt vagy fóliát és enyhe ütögetéssel rázzuk le a terméseket. Majd kiterítve, száraz, szellős helyen szárítsuk meg. A szárítás folyamán - amely akár 1,5 hónap is lehet - gyakran mozgassuk meg a kis bogyókat. Amennyiben sikeresen megszárítottuk, jól záródó edényben tartsuk, mert gyorsan visszaszívja a nedvességet.
Gyógyhatása:
Az érett toboztermések illóolaj-tartalma 0,5-2%, egyes esetekben a 4%-ot is eléri. Az illóolajban főleg monoterpén szénhidrogének (alfa-, béta-pinén, kámfén stb.) vannak, de terpineol és borneol is kimutatható belőle. Kóstolással is meggyőződhetünk arról, hogy jelentős (30% körüli) az invertcukor-tartalma. A flavonglükozidok mellett előfordul még benne katechin cserzőanyag, mintegy 10% gyanta és a friss bogyókban C-vitamin, amelynek nagy része a szárítás alatt lebomlik.
A népi gyógyászatban vizelethajtó és emésztést elősegítő hatását régóta felhasználják a különböző eredetű vese- és epemegbetegedéseknél. Illóolaja nagyon jó görcsoldó és szélhajtó, de izzasztónak és nyálkaoldónak is megfelel.

Tél végi, tavaszi influenzás időszakban a hurutos megbetegedések kezelésében is használatos, sőt az asztmára inhalálószerként használják. Külsőleg bedörzsölve enyhíti a reumás panaszokat. A kozmetikai és illatszeripar is nagy mennyiséget használ belőle. Fájából készítik a gyógyászatban ma már ritkábban használt borókakátrányt.
Egyes fajai külföldön igen népszerűek, így Afrikában a „ceruzacédrus" néven ismert J. Fontos bútor- és ceruzaalapanyag. Amerikában a vöröscédrus (J. virginiana) igen fontos alapanyaga a ceruzagyártásnak.
Egyéb ehető borókák
Virginiai boróka - Juniperus virginiana American juniper, red cedar, pencil cedar, Eastern redcedar Ehető!Spanyol vagy vörös boróka - Juniperus oxycedrus oxicedro, enebro de miera, cedro de Espana; prickly juniper, medlar tree; genévrier cade Ehető! A mediterrán macchia jellegzetes növénye Marokkótól Iránig.



Árnyékos kertbe ültessünk páfrányokat












A páfrányok többsége erdőkben vagy más árnyékos helyeken él. Nedves talaj, magas páratartalom és szélárnyékos hely szükséges ahhoz, hogy egészségesen növekedhessenek.
A talaj előkészítése
Ott, ahol a kertünkben páfrányt akarunk nevelni, ajánlatos mindig elegendő levélhumuszt a talajban eldolgozni. Így tartósan nedves marad a talaj. Fontos, hogy télen a víz gyorsan felszívódhasson. Ez majdnem minden fajtára érvényes, bár a királypáfrány a vizes helyeket szereti. Extra trágyázásra nincs szükség, de ajánlatos néha némi csontlisztet (100 m²-re 1 kg-ot) bedolgozni a földbe. Arra is figyelni kell, hogy a meglévő és a felvitt föld jól kiegészítse egymást. Miután egy rész humuszt (vagy kerti tőzeget) bedolgoztunk a talajba, legfelülre vigyünk fel még egy réteget.





Szél elleni védelem
A páfrányos kert számára mindenképpen szélvédett helyet kell kialakítani. Ugyanez érvényes a különálló páfrányok vagy páfránycsoportok számára is, mivel ezek a növények rosszul viselik - különösen a száraz - szelet. Ezenkívül rengeteg vizet igényelnek.
A páfrányos kert szépségét a sávos zöld felületek adják
Mivel a páfrányok télálló növények, nagyon jól illeszkednek az évelő növények ágyásába, ha a hely adottságai számukra is megfelelőek. Különösen örökzöld fajtákkal érhetünk el szép hatást a téli időszakban.
Árnyékos kertek ideális dísze
A páfrányfélék az árnyékos kertek ideális növényei. Egy páfrányos kert jó alternatívát jelent azoknak a díszkertkedvelőknek is, akik északi fekvésű, vagy a beépítettség és a fák miatt sötét kerttel rendelkeznek. A páfrányos kert szépségét mindenek előtt egyfajta rejtélyesség jellemzi, amit e növények jellegzetes zöldje sugároz ki. Az egyszerű levelekkel (fodorka) és a szárnyasan összetett levelekkel (Vénuszhaj páfrány) rendelkező fajták változatosságával már különféle variációkat hozhatunk létre. Ezenkívül az egészen lágy levelű fajtákat váltakoztathatjuk kemény levelűekkel.

Ültetési idő és ültetési mélység
Páfrányültetéséhez az ősz a legalkalmasabb évszak, ekkor van rá esély, hogy a növény meghonosodik. Egyébként ma minden páfrányt cserépben nevelnek, tehát az egészséges felnövekedésnek amúgy is nagy a valószínűsége. A növekedés a legtermészetesebben abban a fázisban megy végbe, amikor a fiatal levelek fejlődnek (az év korai szakaszában). Azonban nyáron ezek a "korai ültetésű" páfrányok kissé érzékenyek az esetleg fellépő szárazsággal szemben.
Mire kell figyelni az ültetésnél
Az ültetésnél ügyeljünk arra, hogy a növényt valamivel mélyebbre ültessük, mint a cserépben. Csak a Vénuszhaj páfrányt és a tölgyespáfrányt nem kell mélyre ültetni. A növény körül jól nyomkodjuk meg a földet, és gondoskodjunk arról, hogy a korábban cserepes növény elegendő nedvességet vehessen fel. A páfrányok évtizedekig ugyanazon a helyen maradhatnak a kertben. Kivételt képeznek azok a fajták, amelyek gyöktörzzsel rendelkeznek, mint például a kagylópáfrány. Ezek könnyen elburjánzanak az egész kertben - ezt fontos figyelembe venni!
Hagyja a lehullott lombot a földön
Feltétlenül hagyja a lehullott lombot a földön, és késő ősszel már ne metssze a növényeket. Az örökzöld fajtáknál az öreg, csúnya leveleket az év korai szakaszában lehet eltávolítani. A jó fejlődés érdekében a félig vagy teljesen elrothadt leveleket évente szórja a növények közé.

Szép kombinációk
A virágos növények, mint a fekete hunyor (Helleborus niger), orchideakankalin (Primula vialii), májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis), macskamenta (Nepeta), csótárvirág (Astilbe) és a Skimmia különleges színeikkel csodálatos üdeséget kölcsönöznek páfrányos kertjének. Ezenkívül az árnyliliom (Hosta) és a Houttuynia szép levelei is nagyon jól mutatnak köztük!


Teleltetés: amarillisz és leander




Itt az ideje, hogy azamarillisz pihenő hagymáit cserépbe ültessük. Az elsárgult, leszáradt levelektől tisztítsuk meg a hagymát, a túlságosan hosszúra nőtt gyökereket kurtítsuk meg, és úgy helyezzük el a földben, hogy a hagyma fele a talaj felszíne felett legyen
A földet csak egyszer öntözzük meg és a cserepet tegyük meleg, sötét helyre, ahol a hagyma élettevékenysége megindul. A biombóképződéshez sötét, 10-12 °C és kb. 2-3 hónap szükséges. Ha a virágszár megjelent és 15-20 centiméterre megnyúlt, következhet az intenzív öntözés, hetenként egyszer műtrágyaoldattal is. Ekkor a növényt viszont már helyezzük világos, de nem túl meleg helyre.
Vigyük pincébe pihenni a leandertA leander fácskák és -bokrok a fagyok beálltáig maradhatnak a szabadban. A téli hónapok idején olyan fagymentes helyen legyenek, ahol némi fényt is kapnak, mert sötétben és zárt, levegőtlen helyen a leveleket sűrűn ellepik a nedvszívó pajzstetvek, amelyek ellen idejében és hatékonyan kell védekezni.


Hogyan teletessem a begónia gumókat?


A gumós begónia (Begonia tuberhybrida) igen hálás, virágos növény, amely tavasztól az őszi fagyokig folyamatosan nyitja mutatós, forma- és színgazdag virágait. A gumókat erkélyládába, cserépbe, virágtartóba ültetve ablakba, illetve a szabadba szokták kiültetni. Félárnyékos helyet, bőséges öntözést és kéthetente tápoldatozást igényel.A begónia fagyérzékeny növény, az első őszi fagyok hatására húsos levelei lehervadnak. A gumókat célszerű már a fagyok beállta előtt kiszedni a földből.
A leveleket, hajtásokat óvatosan lecsavarjuk a gumóról, megtisztítjuk a földtől (esetleg lemossuk, de akkor néhány órán át szikkasztani kell!).
Ha a nyár folyamán lisztharmatfertőzést tapasztaltunk volna a leveleken, akkor ajánlatos a gumót 2 %-os Thiovit oldatban megfüröszteni.
Az ily módon előkészített száraz gumókat fűrészporral, rostos tőzeggel vagy homokkal megtöltött ládába rétegezve, fagymentes, de hűvös helyen tároljuk a tavaszi kiültetésükig.

Virágok

Az ősz kedvenc virágaink kiültetésének ideje. Ilyenkor ültetünk bazsarózsát (Paeonia), íriszeket (Iris), liliomokat (Lilium), nárciszokat (Narcissus). A kert ilyenkor lehet a legszebb. Virítanak a dáliák (Dahlia), az őszirózsák (Aster) és krizantémok, amelyek levelei csodálatos virágzatuk mellett eltörpülnek. Ilyenkor nyílik a kékvirágú szakállvirág (Caryopteris), a sárga színű, barna "szemű" kúpvirág (Rudbeckia) és több varjúháj (Sedum) faj is.



Eljött az őszi ültetés ideje.











Ha tavasszal kertünkben hagymás növényeket szeretnénk látni, itt az ideje elültetni a hagymákat. Több féle tulipán kapható már hazánkban is, ezeket szeretnénk bemutatni, hogy megismerjük ennek a szép növénynek a szín és formavilágát.
A tulipánoknál különböző csoportokba soroljuk a fajtákat. Van korai tulipán, kései, liliomvirágú, rojtos, papagáj, telt korai tulipán. A legtöbb tulipánt ősszel érdemes kiültetni a kertbe, de tavasszal is telepíthetünk hagymákat.

A tulipánok jó vízelvezetésű termékeny talajt igényelnek. A hagymákat 10-15 cm mélyre ültessük, érdemes csoportosan akár színek szerint elrendezni a hagymákat. Árnyékos védett helyre ültessük őket, mert a szél és az erős napsütés nem tesz jót nekik. A tulipán hagymákat ősszel érdemes felszedni, és osztályozni őket, valamint a fiók hagymákat leszedni, így jövőre friss állománnyal gazdagíthatjuk kertünket.
Íme, néhány tulipánfajta:
Tulipa White :
Hagymás évelő növény. Egyszerű hófehér kehelyszerű virágai vannak. A levelek lándzsa alakúak, szürkés zöldek. Évelő ágyásokba ajánljuk, magassága: 65-70 cm.



T. carneval de nice:
Hagymás évelő növény. Virágai teltek, tál alakúak, és sötétpiros rajzolat látszik rajtuk, innen kapta karnevál nevét is. Késő tavasszal nyíló virág, levelei szürkés zöldek, és lándzsa alakúak. Magassága: 40-45 cm.-es.



Díszkáposzta







A díszkáposzta egyre divatosabb őszi növénnyé vált az elmúlt években. Ismerjük meg ezt a különleges zöldségfélét, amely a legtöbb kertben, mint dísznövény szerepel.
A díszkáposzta elsősorrban gyönyörű színvilágával fogja meg a kertészeket. Gazdag szín és levélformájuk kiemeli őket a többi őszi növény közül, hiszen megtalálható az egyszerű vagy fodros változat, a fehér, a rózsaszín, és a bordó szín árnyalataiban. Sokan talán nem is gondolják, de a díszkáposzták is ehetők, így akinek a kertjében ősszel megtalálható ez a szép növény, bátran használja fel az ételek és a tálak díszítésére.
De a díszkáposzta fontos vitaminforrás is lehet a téli hónapokban, többek között gazdag a B1, B2, C vitaminban, valamint sok ásványi anyagot is tartalmazz.


Ha szeretnénk egy díszkáposztát kertünkbe itt az idő beszerezni pár cseréppel a kertészetben. Amikor hazavittük a lehető leghamarabb ültessük el, hiszen a cserépből a tápanyag hamar kifogy, így a növény nem tud fejlődni. Ha a cserépben hagyjuk a növényt, igen hamar éhen és szomjan hal.

A díszkáposztát ültethetjük kertbe csoportosan, vagy erkélyre, teraszra, esetleg egy nagyobb virágtartóba, vagy cserépbe is szépen mutat. Érdemes több színt is összeválogatni, így pl. a fehér káposzta szépen kiemeli a lila káposztát. Ha több tövet szeretnénk elültetni, kb. 30 cm.-es sor és tőtávolságra ültessük el, hiszen a káposzta még nagyobb lesz kertünkben.
A káposzták a tápanyagban gazdag talajt, hatalmas színes dús káposztafejekkel hálálják meg, így érdemes a kerti talajt előtte szerves trágyával dúsítani.

A díszkáposzta az őszi ültetés után, egészen a mínusz 5-6 fokos hidegig is dekorálja kertünket. Még a mínusz 10-15 foknál is a takarólevelek védik a rügyeket, is biztosak lehetünk abban, hogy a káposztánk jövőre is megmarad. A második év tavaszán a káposztánk elkezdi az utódokat nevelni. Ilyenkor a fej megduzzad, és felfelé növekszik, emeletes káposzta lesz.
A szár alsó részén kis oldalrügyek hajtanak ki, és színesednek be, majd a főhajtáson elkezdi a gyönyörű sárga virágokat kibontani. Ekkor a legszebb a díszkáposzta, hiszen a gyönyörű színes levelek között az aranysárga virágok igazi szín kavalkádot adnak kertünknek. A virágzás végén a sárga virágokból, 1-2 mm nagyságú barna magokat tudunk szedni, ezeket vessük el nyár végén kertünkben, így következő évben gyönyörködhetünk díszkáposztáinkban.


2009. június 19., péntek

Tavirózsa







A vízmedencék készítésénél még mielőtt a munkához hozzáfognánk, elvben el kell döntenünk, olyan medencét kívánunk-e készíteni, amely fürdési célokat szolgál, vagy olyat, amelybe vízi növényeket termesztünk. Ha úgy döntöttünk, hogy vízinövényeket szeretnénk tavunk dekorálására nevelni, akkor medencéinket ennek megfelelően készítjük el. A mi éghajlati viszonyainknak legmegfelelőbb medence-vízinövény a pompás tavirózsa.

Nymphaea. Még mielőtt a növény telepítéséről és kezeléséről szólnánk, jó, ha magát a növényt megismerjük. Ki ne hallott volna Hévíz nevezetes lilás színű tavirózsáiról. Ez szintén egy Nymphaea féleség. Ha volt alkalmunk, megfigyelhettük, hogy a növény gyökerei a tó fenekén foglalnak helyet és az ottani televénydús iszapban kapaszkodnak, míg levélszáruk 1 1 - 2 méter hosszú, levél lemezei pedig a vízszínén úsznak. Ugyanígy, ilyen hosszú száron bocsátja virágját is a víz színére.

Ebből a megállapításból látjuk, hogy ha mesterségesen kívánunk Nymphaeákat tenyészteni, azokat is a medence fenekén lehelyezett földfészekbe, vagy erre a célra megvásárolható ültető kosarakba kell telepítnünk A Nymphaeák ültetése előtt vegyük szemügyre medencénket, illetve leendő medencénk helyét, mert Nymphaeát termeszteni csakis napos, széltől védett állóvízben lehet. Ott, ahol a medencénkben a szökőkút az egész vizet mozgásban tartja, a Nymphaea tenyésztése körülményes.

Ha mindezeket a körülményeket megvizsgáltuk, és megnyugtató eredményre jutottunk, nekilátunk a medence elkészítésének. A medencét beosztjuk 2 méteres távolságokra a leendő Nymphaea fészkek kijelölésénél. Vigyázzunk azonban, hogy túl sokat ne jelöljünk ki, mert azok idővel az egész medencét kitöltik és így a víz díszítő felülete elvész, ezért csak szigetszerűen 1-2 méteres sor és tőtávolságra jelöljük ki leendő helyüket.

A hely pontos kijelölése után készítsünk a leendő medence fenekén 25-30 cm mély és 40-50 cm széles gödröket. Ezeknek a gödröknek a szélét és fenekét rakjuk ki kövekkel vagy téglákkal úgy, hogy a hézagokat mohával vagy agyagos tőzeggel tömjük ki. Ezeket a gödröket töltsük meg jó minőségű agyagos kerti föld keverékével. A keverési arány 2 rész kerti föld, 1 rész agyag és ½ rész faszénpor.

Ügyeljünk, hogy a tavunk vizébe szerves trágya véletlenül sem kerüljön, mert ha kevés trágya is kerül a vízbe az rohamosan korhadásnak indul és a talajból gázbuborékok törnek fel, amelyek a víz színén lévő levelek alatt összegyűlnek és az egészséges leveleket elrothasztják. Másodsorban a feltörő gázok a víz elalgásodását is nagymértékben elősegítik, a növények nagy hátrányára. A túltápozott, oxigénhiányos vízben sűrű békanyál képződik, mely elősegíti tavi rózsáik idő előtti pusztulását.

A tavirózsák telepítése már április elején megkezdhető, amennyiben tavunk víz hőfoka megengedi, de az érzékenyebb fajtákat május közepétől ültessük csak ki. Elültetés után a fészkeket takarjuk be 3-4 ujjnyi vastag kavicsréteggel, nehogy a növények földje a vízzel összekeveredve a víz színét szennyessé tegye. Általában, ahová vízinövényeket ültetünk, az egész medence fenekét jó, ha folyami homokból kirostált 1-3 cm átmérőjű kavicsokkal beburkoljuk a víz tisztán tartása céljából.

A legtöbb vízirózsa ideális ültetési mélysége a vízszint alatt 1 méter. Az olyan meglévő medencékbe vagy tavakba, melyeknek a vize mélyebb és a víz leeresztése nem lehetséges, vagy túl bonyolult lenne, a következőképpen ajánlatos a vízirózsa töveket kiültetni.

A Nymphaeákat 35 cm magas és 50-60 cm átmérőjű fűz vagy műanyagkosárba ültetjük, a nekik megfelelő földkeverékbe, majd a kosarak nagyságának és súlyának megfelelően ellátjuk 4-5 nagyobb kővel vagy téglával és óvatosan, kötelek segítségével az egészet a víz fenekére bocsátjuk.



A megfelelő méretű kosarat béleljük ki zsákszövettel

A kosarat töltsük meg fekete földdel (speciális vízinövény tőzeggel)

A konténerből óvatosan vegyük ki a vásárolt növényt

Az elhalt, sérült
gyökereket éles késsel metsszük vissza

Helyezzük a növényt a megfelelő helyre és
töltsük fel a kosarat tetejéig földdel

A növény tövéhez tömörítsük a földet

Hajtsuk rá a kilógó zsákszövetet a növény tövére, majd a tetejét 4-5 cm vastagon szórjuk meg folyami kaviccsal

A növényt kosárral együtt helyezzük a kész tóba, a fenékhez rögzítsük 8-10 cm kavicsréteggel

Feltöltésnél a vizet ne közvetlen a tóba engedjük, hanem egy nagyméretű virágcserépen keresztül folyassuk

Amennyiben a kerti tavunk nem vízzáró talajrétegre épült, hanem valamilyen mesterséges anyag, például tófolia, akadályozza meg a vízkészletének elszivárgását, nos ebben az esetben a tavirózsákat, csakis jutazsák anyaggal kibélelt perforált műanyag kosarakba ültessük.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Kerti tó elvi beültetési
terve, szélén mocsári
növényzettel

Nagyításhoz kattintson a képre!
Kerti tó elvi beültetési
terve, csak mélyvízi
növényekkel

Az így telepített Nymphaeák 1-2 évig nagyon jól megélnek a kosárban lévő talajból, amint a rájuk helyezett kövek a víz fenekéhez rögzítenek. Két év után rendszerint a kosár elkorhad, de addigra a telepített Nymphaeák gyökerei már belekapaszkodtak a tó fenekének talajába, és erőteljes telepeket képeznek.

A tavirózsák kezelése a következőből áll: tartsuk a medencék vizét tisztán, óvakodjunk a békanyálképződéstől, mert ez a Nymphaeák legnagyobb ellensége. Az április májusban történt erőteljes, szép tövek kiültetésénél már júniusban megjelennek az első virágok a víz tükrén és késő őszig nyílnak.

A Nymphaeák nem bírják a fagyot, ezért azok téli megóvásáról a mesterséges medencéknél a következőképpen gondoskodunk: ősszel, még a fagyos idők beállta előtt a vizet leeresztjük, a növényeket tartalmazó fészkeket 20-25 cm vastagon, a levelek leszedése után, tőzeggel vagy falevelekkel betakarjuk, és hogy a szél el ne vigye a takarót, a tél folyamán ágakkal vagy kövekkel az egész takarót beborítjuk.

Másik módja, hogy a növényeket a fészekből a víz leeresztése után óvatosan nagy földlabdával kiemeljük és ládába, vagy megfelelő edénybe helyezve a téli hónapokra fagymentesen nedves pincébe tesszük, ahol növényeink áprilisig maradnak. Májusban a már ismertetett módon újból helyükre kiültetjük. A takaró alatt teleltetett növényeket tavasszal, áprilisban kitakarjuk, megtisztogatjuk és a vizet újból föléjük engedjük.

A természetes tavakba, vagy olyan helyre ültetett Nymphaeák, ahol a vizet leengedni nem lehet és 1 méternél mélyebb, téli védése felesleges, mert elegendő, hogy a tónak, vagy medencének vizét, ha 8-10 cm vastagságban befagyott, helyenként lékeket vágunk, hogy azokon át a korhadó levelek gázai eltávozzanak. A lékek befagyása ellen, egy a kereskedelemben erre a célra kifejlesztet, filléres költséggel működő kis elektromos vízpumpás, vízforgatóval védekezhetünk.