2009. november 25., szerda

Karácsonyi kaktusz


A karácsony környékére kivirágzó karácsonyi kaktusz néven ismert Schlumbergera és Rhipsalis növénycsaládok képviselőinek a látványa szinte mindent felülmúló élmény. Ez a növény szinte mindenki nagymamájának az előszobáját díszítette, egyszerűen tartható hosszú életű faj. A Schlumbergerák karácsony környékén hozzák a nagyobb mennyiségű virágot,de húsvétra még egyszer kivirágzanak. A levélzetük inkább felálló, lapos, egymásba öltött, imitált tüskékkel szegélyezett. A szárak végén hozza a különleges alakú virágait, amelyek elég sokáig díszítenek. Ezzel szemben a Ripsalisoknak laposan, szinte csüngve állnak a kerekded hullámos szélű ágai, szintén az ág végén hozzák a virágokat. A virágok színe mindegyiknél változatos, fehér, piros, rózsaszín, lila, újabban vannak krémszínű változatok is.
A virágoztatásnak van egy-két titka, pl. az elvirágzás után egy kissé hagyjuk megpihenni a növényt, majd a tavasz felmelegedésével tegyük ki a kertbe nem tűző napos helyre, ahol az öntözést ne felejtsük el. Szeptemberben bevihetjük a lakás hűvösebb részébe, adhatunk neki tápanyagot és most már ne nagyon mozgassuk. Ilyenkor a bimbók kifejlődnek és decemberben elkezdenek nyílni. Az átültetést az elvirágzás után célszerű megtenni, esetleg a szaporítással egyszerre. A dugványok több tagból álló szárrészek legyenek, néhány napon át hagyjuk száradni, majd homokos közegbe ültessük.
Világos, szórt fényű helyen tartsuk, az átlagos hőmérséklettől kicsit hűvösebbet szeret, pihenési időszakban elég néhány fok, fagymentes helyen. Nyugalmi időszakban alig kell öntözni, máskor a föld kiszáradása láttán bőségesen adjunk neki vizet. A legjobban kavicságyon érzi magát, ahol a pára biztosított, de a túlöntözés veszélye nem fenyegeti.

2009. november 9., hétfő

Krizantém


Évekkel ezelőtt még csak "halottak napi virág"-ként ismertük, napjainkban azonban számos díszváltozata alakult ki, melyek kiváló vágott virággá és őszi virágágyásba való idénynövénnyé is emelték.
Előnye a hidegtűrés
Nem sok olyan növényünk van, ami az első fagyokig színessé varázsolja kertjeink virágágyásait. A hagyományos őszi ágyásvirág az árvácska mellett az utóbbi években divatba jöttek a színes levelű díszkáposzták, ám ezek mellett hidegtűrésben még a krizantémok azok, amelyek kiemelkednek a sorból.A krizantémok a legszebb és leggyakoribb vágott virágok közé tartoznak az egész világon. A Távol-keleten nemcsak dísznövényként ismert, hanem zöldségféleként is fogyasztják egyes változatait, leginkább salátaként. A krizantémoknak egészen apró virágú fajtái (melyek 1-2 centiméter átmérőjűek) inkább kiültetési növényként ismertek, a szabályos gömb formájú töveik miatt. A vágott virágként termesztett, akár 30-40 centiméteres virágátmérőjű változataik sokféle színben, méretben és virágformában kaphatók.Nagyon sok kertészeti változata van. A virág alakja és nagysága fajtánként változó. Lehetnek egyszerűek vagy teltvirágúak. A termesztésben megkülönböztetik a nagy és a kis virágú fajtákat. A nagy virágúakat 1-2 szálra, a kis virágúakat bokrosra, azaz 5-6 szálra nevelik.
Az anemone fajtacsoport tagjainak virágai a margarétára emlékeztetnek, leginkább egyszerű virágúak. A pomponvirágúak apró tömött fajták, teltvirágúak, a tűlevelűek szirma vékony, többségük teltvirágú.A cserepes növényeket elvirágzásukat követően célszerű a kert egy félárnyékos helyére kiültetni, így következő évben újra kihajtanak, és jövő télen újra szirmot bontanak. A hazánkban forgalmazott fajták jó fagytűrők, ezért ősszel a virágok levágása után elegendő, ha száraz levéllel takarjuk a töveket, bár ennek híján sem kell jelentős károsodásra számítani. Növényvédelmi szempontból nem túl problémás növények a krizantémok, fő károsítói mindössze a rozsda és a lisztharmat. Megelőzésképpen bordói lével és kénes permetezéssel védhetjük.
Időzíthető virágzás
A krizantém rövidnappalos növény, ami azt jelenti, hogy a virágképződés csak akkor indul meg a hajtásokban, amikor a nappalok már rövidülni kezdenek. A termesztők emiatt úgynevezett terminkultúrákban nevelik a krizantémokat. Ennek lényege, hogy a nappalok hosszát az üvegházakban árnyékolással vagy pótmegvilágítással mesterségesen szabályozzák. E módszerrel, akár napra pontosan időzíthető, hogy mikorra kezdjen el virágozni az állomány.A krizantém az egyik legtartósabb vágott virág. Ha a váza vizébe kevés sót és cukrot teszünk, meghosszabbíthatjuk a növény élettartamát, hűvös helyiségben így akár 3 hétig is eltartható. A vizét legalább 2-3 naponként cseréljük, és a szárából is törjünk le minden vízcserekor egy keveset

A muskátli


A májustól virágzó muskátli népszerűsége töretlen. Szebbnél szebb változatai igen nagy számban megtalálhatók a kertekben és az erkélyeken.
A mai muskátli választékból nálunk a kerti muskátli (Pelargonium zonale) a legkedveltebb és legelterjedtebb. Viszonylag alacsony termetű és csak idősebb korára válik termetessé. Elágazóan bokros növésű, levelei szórt állásúak, kerekdedek és kissé húsosak. Felületükön finoman szőrösek, molyhosak ezért rothadásra is hajlamosak. Virágzásukat egész nyáron át csodálhatjuk, ha megfelelő körülmények között van tartva. A hosszú kocsányokon kifejlődő virágzatokban nyíló virágok többnyire teltek és egyszerűek. Kedvezőtlen sajátossága a telt fajtáknak, hogy a szirmai elnyílás után nem hullnak le maguktól, hanem elbarnultan visszamaradnak, és esős időben csúnyán meg is rothadnak a száron. Az egyszerű vagy szimpla virágok viszont elnyílásuk után szinte kivétel nélkül lepergetik szirmaikat vagyis öntisztulók. A futó muskátli néven ismert (Pelargonium peltatum) csüngő levelű muskátli szára hosszú, vékony, lecsüngő, és így könnyen letörik vagy elpattan. Ezért érzékeny a szélre és a huzatra. A hosszú kocsányokon a virágok tavasztól késő őszig nyílnak szinte szakadatlanul. A muskátlik több színben is pompázhatnak pl.: fehér, piros, lilásrózsaszín, rózsaszín valamint tarkák, csíkosak és foltosak is lehetnek. A futómuskátli hosszúra nyúló hajtásai el is takarhatják a földfelszínüket. Az ilyen hajtások tömege nagyon mutatós. Minél jobban sikerül az átteleltetés ideje alatt megőrizni a hajtásállományt, annál dúsabb lesz majd a virágdíszük tavasszal. Csodálatos mutatós díszként felhasználható ablakokban, kertekben és erkélyeken

2009. november 8., vasárnap

Sárga nyalókavirág


Eredete, formája
A sárga nyalókavirág (Pachistahis lutea) rokona a szobakomlónak, a skótvirágnak és az afelandrának is, mellyel a virágzatuk nagyfokú hasonlósága miatt össze is szokták téveszteni. Amerika trópusi tájain honos.Formája eredendően laza, szabályos kialakulású bokor, ezért cserépben nem mutatós. A termesztésével foglalkozó kertészek ezért növekedésgátló szerrel kezelik. Nagysága fél-egy méter között van mindaddig, amíg a törpítő kezelés hat. Hajtásai jellegzetesen szögletesek, villásan elágazódnak és virágzatban végződnek. Amíg meg nem fásodnak haragoszöld színűek. Levelei nyél nélküliek, a hajtásokon keresztben ülnek. Lándzsa formájúak a felszínükön besüppedő fő- és mellékerek hálózatával. Valódi virágai fehér színűek, csövesek és hamar lehullnak. A füzérvirágzatot alkotó sárga murvalevelei viszont sokáig díszítenek. Virágzása késő tavasztól őszig tarthat, ezt azonban a kertészek megfelelő beavatkozással időzíthetik máskorra is.
Elhelyezése, ápolása
Elhelyezése szoliterként és másféle növények társaságában egyaránt lehetséges, meleg helyiség északi fekvésű ablakának az előterében a legmegfelelőbb. Egész évben meleg, télen is legalább 16 °C-os, világos, nyáron a közvetlen tűző napsütéstől mentes helyet kíván. Nyárra se kerüljön ki a szabadba. Gondozása egyszerű, legfeljebb télen kíván egy kis több odafigyelést. Talaját állandóan enyhén nyirkosan kell tartani, öntözésére a szobahőmérsékletű víz a legmegfelelőbb. Tápanyagellátása tavasztól őszig kéthetente, télen havonta egyszeri, közepes töménységű tápoldatozásával oldható meg. Túlzott felnyurgulását az elvirágzott hajtások tavaszi visszavágásával előzhetjük meg, mely a jó bokrosodását is elősegíti. Átültetése évente, tavasszal időszerű, melyhez a Floresca B virágföld a legmegfelelőbb.
Szaporítás
Szaporítása hajtásdugványainak meggyökereztetésével a legegyszerűbb. A dugványok meleg környezetben, fólia- vagy üvegborítás alatti párás térben gyökereztethetők a leginkább.
Károsítók
Szokásos szobai körülmények között károsítói nem szoktak lenni. A gyökerek körüli kiszáradás levélhullást idézhet elő. A tápanyaghiány vagy a túl hidegben, sötétben történő tartása virágtalanságot okozhat

Szépcsalán


Eredete, formája
A szépcsalán (Acalypha hispida) a mikulásvirág és a csodacserje rokona. A Bermudák és Új-Guinea trópusi őserdeiben honos. Formája bokorjellegű. Magassága 50-125 cm közötti, szélessége kezdetben megegyezik a magasságával. Hajtásai ritkán elágaznak és elfásodnak. Kezdetben zöldes színük idővel barnára válthat. Levelei nyelesek, kicsúcsosodóan oválisak, szélük csipkés, zöld színű, enyhén molyhos és a száron elszórtan helyezkednek el. Virágai közül a porzósak szirom nélküliek és a levelek hónaljából lecsüngő élénkpiros, barkára emlékeztető füzérvirágzatot alkotnak. Hosszuk a 30 cm-t is elérheti. Virágzása általában kora tavasztól késő őszig tart. Folyamatos meleget és párát igényel. A száraz szobalevegőt és a hideget rosszul tűri, emiatt fűtött szobában nem is könnyű megtartani. Egész évben folyamatosan világos, de tűző napsütéstől mentes helyet kíván.
Elhelyezése, ápolása
Tartási helyén a hőmérséklet nyáron 18-22 °C körüli legyen, de még télen sem csökkenhet 16 °C alá. Növekedése idején az egyenletesen nedvesen tartása a legfontosabb, de a túlöntözésre érzékeny. Nyáron rendszeres, bő vízadagokat igényel, de télen sem szabad a földjének kiszáradnia. Nyugalmi időszakát az öntözések ritkításával kell biztosítani. Nyáron leveleit naponta akár többször is megpermetezhetjük, melyhez lágy, vagy pár csepp citromlével lágyított szobahőmérsékletű vizet használjunk, de arra vigyázzunk, hogy virágzatát ne érje vízpermet még öntözéskor sem, mert ettől foltosodhat.Tápanyagellátása februártól augusztus végéig kéthetente ismételt közepes töménységű tápoldatozásával biztosítható. Alsó levelei elsárgulását, lehullását a kora tavasszal végzett metszésével elkerülhetjük, akárcsak a bokrosodását. Nagyobb cserépbe történő átültetése tavaszi időszakban a legkedvezőbb. Elhelyezése szoliterként a leghatásosabb, mivel különleges virágzatai így érvényesülnek a leginkább.
Szaporítás, károsítók
Szaporítása a szokásos szobai körülmények között nehézkes. Március és június közötti időszakban, a pár leveles hajtásvégek nyirkos homokba történő eldugványozásával szokás szaporítani. Meggyökeresedésükhöz azonban 20 °C feletti közeghőmérséklet és magas páratartalom szükséges. Gyökereik megjelenése után ültethetők át földbe, földkeverékbe.Károsítói leggyakrabban a takácsatkák, melyektől foltosan elsárgulhatnak a levelei. Az üvegházi molytetű, valamint a levél- és pajzstetvek is meglephetik, melyek leginkább száraz szobalevegő esetén károsíthatnak. Vízhiánytól levelei összepöndörödhetnek.Figyelem! A szépcsalán minden része mérgező, de ezért tartásáról csak ott kell lemondani, ahol kisgyerekek vannak.

Rózsameténg


Eredete, formája
A rózsameténg (Catharanthus roseus) a mi erdeinkben is honos örökzöld meténg egzotikus rokona. A trópusi tájakon terjedt el. Alakja bokros, idős korában kusza félcserje lesz belőle. Nagysága a 20-25 cm-t nem haladja meg, szélessége fiatal korában ezzel megegyező. Levelei oválisak, 2,5-7 cm hosszúak, puha tapintásúak. Színük sötétzöld, főerük fehér, halványzöld. Hajtásai elágazódóak, elhajlók. Színük fiatalon még zöld. Virágai 3 cm-esek, csillag alakúak, levelek síkjában helyezkednek el. Színük lila, mély rózsaszín és fehér, torkuk bíborvörös vagy sárga árnyalatú. Virágzásuk tavasz végétől egészen az októberi fagyokig is eltarthat.
Elhelyezése, ápolása
Igényei legkönnyebben nyáron, szabadban tartva elégíthetők ki. Sok vizet kíván, igényli a védett, meleg körülményeket, de nem a teljes napfényt. Nyáron 18-20 °C-os hőmérsékletet kíván, télen, mivel fagyérzékeny, 8-10 °C a megfelelő számára. Jó vízgazdálkodású. Inkább kissé laza talaja legyen, melynek hőmérséklete lehetőleg egyezzen meg a léghőmérséklettel. Télen kb. 15 °C-os, tavasztól őszig pedig a szobainál némileg magasabb hőmérsékletet kell biztosítani számára. Átteleltetése esetén hűvös helyre kell tenni, de a földjét nem szabad lehűlni hagyni. Nyáron rendszeresen, bő vízzel öntözzük, de ekkor sem állhat vízben. Télen csak annyi vizet szabad kapnia, hogy földje ki ne száradjon.Tápanyagellátása márciustól szeptemberig kéthetenként ismételt közepes töménységű tápoldatozással biztosítható. Metszése serkentheti a bokrosodását. Fiatal hajtásoknál elég a pár leveles csúcsrészt lecsippenteni, korosabb növényeknél pedig a hosszú hajtásait kell kora tavasszal visszavágni. Átültetni évente, tavasszal kell, melyhez laza, tőzeg alapú föld, illetve keverék (pl. Florasca B) alkalmas. Elhelyezése szoliterként is látványos, de többszínű csoportot is képezhetünk belőle. Ablakpárkányra is kerülhet.
Szaporítás
Szaporítása februári magvetéssel történik. Márciustól a hajtásdugványait nyirkos homokba, vagy homok-tőzeg keverékébe eldugványozhatjuk. Üveg vagy fóliaborítás alatt tartva, meleg, világos helyet és talpmeleget kell biztosítani számára. Az utódnövényeket hármasával ültessük cserépbe, hogy visszavágásuk után is szép bokrosakká váljanak.
Károsítók
Károsítói alig vannak, legfeljebb fiatal hajtásait lephetik el a levéltetvek. Vízhiánytól levelei megsárgulnak, majd megszáradnak, a szárai, vékony hajtásai megpuhulnak. Talaja lehűlését sem viseli el. Jó tudni róla, hogy minden része mérgező, emiatt azonban tartásáról lemondani csak kisgyerekes családoknál kell.

Szobakomló


Eredete, formája
A szobakomló vagy sarkantyúbokrocska (Justicia brandegeana, régebben Beloperone guttata)) Mexikóból származik. Formája bokros, de öt év alatt kis koronás fácska is válhat belőle. Szélessége a 30 cm-t csak ritkán haladja meg, magassága a fél-egy métert is elérheti. Faformára alakításkor lehet nyúlánkabb. Hajtásai elágazódhatnak és felnyurgulhatnak. Lehajló végűek és szép virágzatban végződnek. Levelei pár cm-es levélnyelűek és keresztben átellenesen helyezkednek el. Kihegyesedő ovális alakúak és enyhén molyhosak.Virágai - melyek apró, cső alakúak és sárgásfehér színűek - jelentéktelenek bár egész évben nyílhatnak. Őket tetőcserépszerűen borítják a sárgás, rozsdabarna és zöld vagy narancsszínű füzérvirágzatot alkotó fellevelek, melyek a növény tényleges díszítői. A sűrűn egymás mellett ülő, laza és kifejezetten csüngő kalászformát képező fellevélfüzérek alól sokszor még a lomblevelek is alig látszanak ki. A virágzás általában februártól novemberig tart, de színes fellevelek mindig vannak a növényen.
Elhelyezés, ápolás
Igényei a szokásos szobai körülmények között is kielégíthetőek. Világos helyet kíván, de bent jobb, ha nem éri közvetlen napfény. Nyáron viszont a szabadban, déli fekvésű napos, szélvédett helyen tartható, így a fellevelei még ragyogóbb színűek lesznek. Virágzásakor napközben és a nyári időszakban mindenképpen meleget, míg éjjel és a novemberi elvirágzása után hűvöset, 12-16 °C-os hőmérsékletet igényel, de még ekkor is elviseli a szokásos szobai hőmérsékletet.Elhelyezésénél fontos a megfelelő fényellátottság. Tavasztól a déli fekvésű erkélyek, esetleg napos virágágyak díszévé is válhat, de az őszi fagyok előtt be kell hozni őket. Ápolása igazodjon a téli pihenőidejéhez. Soha ne tegyük ilyenkor fűtőtest fölé, és ekkor szárazabban is kell tartani. Öntözése nyáron legyen bőséges, de augusztustól már kevésbé szabad öntözni. Tápanyagellátására márciustól augusztusig kéthetente, közepes töménységű virágtápsós oldatot használjunk. Átültetése tavasszal esedékes, melyhez középkötött föld, földkeverék, vagy Florasca B típusföld is megfelelő.Metszését a tavaszi átültetés előtt már időszerű elvégezni a növény felének vagy akár kétharmad részének a levágásával, mely elősegíti a virágképző új hajtások kifejlődését és a tömött, bokorszerű forma kialakulását. A nyurgulás elkerülése érdekében nyáron célszerű még gyakran visszavágni.
Szaporítás
Szaporításuk a lemetszett hajtásaikból is vágható pár leveles és csúcsrészes növényrészek eldugványozásával a legegyszerűbb. Legjobb gyökeresedést a meleg, párás körülményeket biztosító fólia- vagy üvegborítás alatt, tavaszi és nyár eleji időszakban érhetünk el. Virágzatait annyira dúsan fejlesztheti, hogy a hajtások és a koronanevelés érdekében kezdetben a megjelenő bimbók egy részét célszerű kicsípni.
Károsítók
Károsítói ritkán a levéltetvek, melyek leginkább bent, a fűtési szezont követően lephetik el. A túl nyirkos és fényszegény körülmények közötti teleltetésük levélhullást idézhet elő.

2009. november 7., szombat

Pazar párnafű


Eredete
Tudományos neve Soleirolia soleirolii, a Földközi-tenger néhány szigetén, főleg Korzikán és Szardínián honos, ahol talajon és köveken kúszva, sziklarepedésekben, falrésekben, járdák és lépőkövek hézagaiban tenyészik.
Formája
Alakja, formája fűszőnyegre emlékezet, még leginkább mohalepte kőre hasonlít, tényleg valóságos zöld párnát képez, magyar elnevezésének megfelelően. Egyfajta talajtakaróként sűrűn fedi a felszínt, hamar benövi a rendelkezésre álló teret, sőt túl is "csordul" rajta, mint ahogy tartócserepének peremén is. Kiterjedésének legfeljebb a tartóedény mérete szab határt. Hajtásai cérnaszálszerűen vékonyak. Ezek elágazódva és legyökeresedve egyre nagyobb területeket borítanak be. Magassága viszont az 5 cm-t sem haladja meg.Levelei aprók, kerekdedek. Színük általában világoszöld, de haragoszöld, sőt még szinte kanárisárga is lehet egyes színváltozataiban. Ritkán megjelenő virágai tiszta fehér színűek, és szintén egészen aprók, jelentéktelenek. Különösebb díszt nem jelentenek.
Elhelyezés, ápolás
Tartására a világos és árnyékos hely egyaránt megfelel, de a közvetlen erős napfény ellen védeni kell. Tűző napra semmiképpen ne tegyük. Inkább a hűvöset kedveli, de elviseli a 20 °C-os hőmérsékletet is. Télen jól tűri a hideget, a fagypont feletti hőmérsékleteket kibírja, csaknem fagytűrő.Fonott vesszőkosárban vagy tálban, más levéldísznövények csoportjának előterében a különféle színváltozatait vegyesen elhelyezve kifejezetten látványos lehet. Ugyancsak szép egy kisebb fácska alá beültetve a különböző színváltozatit együtt. Talajtakaróként jól mutat, legalábbis egy ideig, termetesebb növények tartóedényébe ültetve. Rövidesen szinte szőnyegszerűen fedheti az aljzatot.Felfüggesztve, csüngő ámpolnanövényként is beválhat. Világos fürdőszobában vagy mellékhelyiségben nagyon hatásos zöld színfolt lehet. Ugyanezért konyhába is kerülhet, elsősorban hagyományos, falusi stílusú környezetbe. Nyárra a szabadba is kitehetjük, de csaknem fagytűrő képessége miatt akár télire is kint maradhat. Enyhébb telek után a kőlapok és szikladarabok alatt védetten meghúzódó föld alatti részeiből képes újra kihajtani. Talajtakaróként hűvös virágablakba, télikertbe is alkalmas, kis méretű floráriumba és palackkertbe viszont nem, mert itt gyorsan benövi az egész teret, elnyomva növénytársait. Ha hűvösben van, víz és tápanyag igénye mérsékelt, nyáron viszont kifejezetten víz- és tápanyagigényes. A növekedés idején bőséges, télen viszont kevesebb öntözéssel, inkább csak talajának nyirkosan tartásával biztosítsuk vízigényét. Kiszáradnia sohasem szabad. Nyáron kéthetente kaphat tápoldatot, ami azonban csak fele olyan töménységű legyen, mint az általánosan ajánlott, nehogy lombperzselést, vagy gyökérégést idézzen elő. A megfelelő növekedés érdekében alkalmanként alaposan vissza is vágható. Ollóval nyírogatva tartható a legjobban kordában, így még formára is alakítható, igazítható. Melegben előnyös a gyakori lombpermetezés is.
Szaporítás
Átültetésére tavasszal, legfeljebb egyszer kerüljön sor. Ezután legjobb megválni tőle, ugyanis tőosztással egyszerű és jobb is létrehozni belőle egy, vagy akár több, gyors növekedésű utódot. Szaporítása hajtásdugványozással is könnyű, mivel kisebb (csipetnyi) csomókban leválasztható hajtásrészei jól gyökeresednek. Lehetőleg többet ültessünk be a továbbnevelésre is alkalmas, lapos cserépbe, tőzeges virágföldbe.
Kártevők
Szobai körülmények között ritkán van károsítója, nyáron a szabadba kiültetve viszont a csigák lerághatják. Túl nagyfokú fényhiányban a lombozata kiritkul. Ha felülről és főleg hideg vízzel öntözzük, a levelek foltosan pusztulhatnak

Hálóslevél


Eredete
A piroserű hálóslevél (Fittoni verschaffeltti), de még inkább fehér levelű, ezüstös változata mind gyakoribb nálunk is a cserepes levéldísznövény kínálatban. Peru bő csapadékos és páradús őserdeiből származik.
Formája
Kezdeti - felfelé induló -- növekedése után elhajlik, szétterül, szinte gyepszerűvé válik, dús növénnyé fejlődik. Legfeljebb arasznyi magasságához széltében legalább duplájára növekszik. Elágazó, elfekvő hajtásai - ha talajra érnek - könnyen le is gyökeresednek. Rövid levélnyélen ülő levelei széles tojásdad vagy ovális alakúak. Színük élénk olajzöld, piros, rózsaszín mintákkal színezett, és kifejezetten erős, vöröses erezet hálózattal díszített. Ebből adódik magyar elnevezése is. A zöld takarólevelek mozaikjai mögül olykor előbukkanó kicsiny, sárgásfehér virágai felfelé álló kocsányokon ülnek. Tavasszal és nyáron virulhatnak, de viszonylag jellegtelenek, és így különösebb díszítő hatásuk nincs.
Elhelyezés, ápolás
Kedveli az enyhén napos helyeket, de a közvetlen erős napfény perzseli leveleit. Ha nincs elég fény, kevesebbel is beéri. Ugyanígy hálás a melegért; nyáron 18-20 °C-on érzi jól magát, de télen elviseli a 14-16 °C-os hőmérsékletet is.Tavasztól őszig gyakori öntözést igényel, télen kevesebbet. A téli túlöntözésre kifejezetten érzékeny. Tavasszal és nyáron kéthetente kapjon közepes töménységű (vagyis legfeljebb pár százalékos) tápoldatot. Páraigénye miatt lehetőleg nedves kavicsra, vagy még inkább rostos tőzeggel megtöltött víztartó tálcára kerüljön a cserepe. Nyári melegben vizes lombpermetezésével is igyekezni kell párásan tartani körülötte a levegőt. A huzattól is védeni kell.Hajtáscsúcsainak lecsípése segíti az elágazódást, így a növény dúsabb lesz. A sárgulásnak indult vagy már elszáradt leveleket rendszeresen le kell metszeni róla, mert azok nem csak csúnyák, hanem fertőzés forrásai lehetnek.Két-három évente elegendő átültetni, legalábbis idősebb korában. Ehhez laza, enyhén savanyú, nem meszes földet használjunk, mint pl. a Florasca A vagy B típusföld. Legjobb, ha lapos tálba kerül, mert így hajtásai belegyökeresednek saját földjébe. Átültetéskor földlabdával vagy gyökérlabdával emeljük ki a cserépből, és annak megtisztogatása, friss földdel történő feltöltése után ugyanoda visszahelyezhető. Nem szükséges nagyobb tartóba átültetni.
Szaporítás
Tavasszal leválasztott csúcshajtásainak nedves, laza közegbe történő eldugványozásával, meggyökereztetésével szaporítható. A dugványozás az egyszerűség kedvéért a későbbi nevelő cserepében is történhet, a pár levelesen levágott, majd alsó egy-két levelének eltávolításával dugványnak megvágott hajtáscsúcsaival. Egy cserépbe több ilyet is tegyünk, hogy a meggyökeresedés után mielőbb mutatóssá váljon. Mivel érzékeny a páralecsapódásra, ügyeljünk arra, hogy a dugványok letakarása (üveggel vagy fóliatasakkal) se idézzen elő tartós lombnedvesedést.
Kártevők
Károsítói a levéltetvek és a takácsatkák lehetnek. Ez utóbbira különösen fiatal hajtásai érzékenyek. A túlöntözés miatt az alsó levelei sárgulhatnak, hajtásai pedig rothadást mutathatnak. Az erős közvetlen napsütés perzselő hatásától levelei pöndörödhetnek, kiszáradhatnak, foltok jelenhetnek meg rajtuk. Önállóan, szoliterként alacsony asztalkán helyezzük el, hogy jól rá lehessen látni szép színes leveleire. Jól mutat azonban növény együttesben is, sőt fali konzolon vagy a mennyezeten lógó kaspóban is elhelyezhető. Mutatós lehet palackkertben, floráriumban, illetve szobai üvegházban, növényvitrinben is színes "gyepet" képezve. A szobainál így párásabb légtérben szokott a legtartósabbnak bizonyulni, valósággal burjánzik az ilyen tartási módnál