2010. március 5., péntek

Magvetés szabadföldbe

Áprilisban a feltételek adottak ahhoz, hogy a legtöbb növény magját elvessük a kertünkben. Nagyon sokan vannak, akik inkább a saját maguk által vetett növényeket részesítik előnyben a kertészetek által kínált előnevelt palántákkal szemben. A saját vetemény előnye, hogy nagyobb mennyiségben tudunk növényeket előállítani, és kedvesebbek lesznek számunkra az általunk nevelt növénykék. A cikkben a szabadföldi magvetéshez adunk hasznos segítséget.

Április - májusban már a talaj hőmérséklete olyan, hogy szabadföldbe vethetjük legtöbb fűszernövény, zöldségféle, egy- és kétnyári valamint az évelők magjait. Áprilisban továbbra is vethető minden olyan növény magja, amit márciusi vetésre ajánlanak.
Ebben az időszakban a következő zöldségek magjai vethetőek: Nyári retek, spárgatök, korai burgonya, cikória, spenót, sóska, kapor, paprika, paradicsom, káposztafélék, sütőtök, sárga, görögdinnye, csemegekukorica, cékla, uborka, bab, gyökérzöldségfélék közül a fehérrépa, sárgarépa. feketegyökér, pasztinák, póréhagyma. Ezek közül végleges helyére vethetjük a sárgarépát, petrezselymet, céklát, hagymát, zöldbabot, zöldborsót, spenótot, cikóriát, csemegekukoricát, a görög- és sárgadinnyét, paradicsomot, fejes salátát. Ezek a növények jobban bírják a szélsőségesebb viszonyokat, viszont termést csak kicsit később hoznak.

A dísznövények közül ajánlatos az egynyári virágok egy részét, azokat amelyek rosszul tűrik az átültetést végleges helyére vetni. Így a növények edzettebbek lesznek. Igaz, hogy (kb.3-4 héttel) később kezdik meg a virágzást, de a virágok színei intenzívebbek lesznek és tovább fognak virítani.
Néhány a most vethető dísznövények közül:
Cickafark (Achillea),Ternye (Alyssum), Harangláb (Aquilegia), Szabadföldi díszsspárga (Aspapargus),Dísztök(Cucurbita), Afrikai aranyvirág (Dimorphothca), Fátyolvirág (Gypsophila), Csodatölcsér (Mirabilis) Kúpvirág (Rudbeckia), Trombitavirág (Salpiglossis), Ördögszem (Scabiosa),Egynyári cinerária (Senecio), Bársonyvirág (Tagetes), Sarkantyúka (Tropaeolum), Rézvirág (Zinnia), Vasfű (Verbena), Rezeda (Reseda), Porcsinrózsa (Portulaca), Díszcsalán (Perilla), Záporvirág (Gazania).

Magok előkészítése a vetésre:
Vannak magok, amelyek már előkezelt állapotban kerülnek forgalomba. Másoknak nincs szüksége semmilyen előkezelésre a magvetés előtt. A keményhéjú magokat azonban ajánlatos éjszakára vízbe állítani. A különösen keményeket meg is reszelhetjük egy kis körömreszelővel, így könnyebben veszik fel a vizet. Néhány mag természetes kelést gátló anyagot tartalmaz, ilyen pl. a cékla. A magok lemosása, beáztatása, eltávolítja ezt az anyagot és gyorsítja a csírázást.

Talaj előkészítése a vetésre:
Pár héttel a magvetés tervezett időpontja előtt ajánlatos talajt felásni, így bőven lesz ideje megülepedni. Az ásással egyidőben bedolgozhatunk a földbe szervestrágyát is. Mivel a túl vizes talajt nem kedvelik a magok, ezért ahhoz, hogy a nedvességtartalom optimális legyen a talajt a vetés előtt 2-3 nappal kell alaposan beöntözni. Vethetjük a magokat frissen felásott talajba is, de ebben az esetben a földet tömöríteni kell, mert a laza szerkezetű, szemcsés talaj túl hamar kiszárad, ezért a magok könnyen elpusztulhatnak. A legtöbb mag csírázásához legalább 7 C°-os talajhőmérséklet szükséges.

Magvetés módjai:
Házikertben lehet zacskóból, tenyérből, kézzel szórva (sóska, spenót, kapor, zsázsa, pázsitfüvek, háromszínű szulák, egynyári virágok), sorba (bab,borsó), vagy fészekbe (burgonya, sárga-, görögdinnye, tök) vetni. A szórva vetésnél előfordulhat hogy a nagyon apró magokból egyszerre nagy mennyiség kerül egy helyre, így a kikelő növénykék a későbbiekben elnyomják egymást. Ezt a növények ritkításával tudjuk megelőzni. Az apró magvakat könnyebben tudjuk vetni, ha valamilyen szemcsés anyaggal (pl. fűrészporral, homokkal, perlittel) akár fele-fele arányban összekeverjük. A nagyobb magokat lehet egyesével esetleg néhány esetben 2-3 szemenként elvetni. Ha több növényke kel ki érdemes a legerősebbet meghagyni. A vetési mélység általában a mag nagyságának négyszerese legyen. A vetés módját, mélységét minden esetben a mag nagysága határozza meg.
A legtöbb vetést takarni kell, mert a felületesen takart magvak könnyen kiszáradnak és nem hajtanak ki. Végül permetezve, kerülve az erős vízsugarat öntözzük be a magvetést. A hiányos kelés egyik oka lehet, hogy túl mélyre kerültek a magok, illetve a talaj túl agyagos, vagy túl nedves, illetve nagyon letömörített és a magok a levegőtlen környezetben befulladnak.

Tápanyagigény:
A magvakban lévő tápanyagok a magoncok felszínre jutásáig tartanak ki. A különböző növények tápanyagigénye eltérő. A helyes arányra azonban mindig törekedjünk, mert a túltápozott zöldségfélékben annyira felhalmozódihat a nitrát, hogy emiatt a fogyasztásuk nem ajánlott! Tápanyaghiányra utal, ha a növény növekedése lelassul, a levelek sárgák és satnyák. Túladagolás jelei: túl hosszú, vékony, gyenge hajtások, hatalmasra nővő levelek, valamint az, ha növény idő előtt, még a virágok kinyílását megelőzően elszórja virágait.
Sok tápanyagot igényelnek pl. burgonya, a káposztafélék, a paradicsom, a paprika, és az uborka. A a borsó és a bab azonban a legtöbb talajban jól fejlődik.
Az egynyári virágoknak a hosszú és tartós virágzáshoz rendszeres tápanyagellátásra van szükségük, ezért kedvelik a magas tápanyagtartalmú talajokat. A túltápozást azonban kerüljük, mert akkor a növények inkább a növekedésre, mint a virágzásra koncentrálnak.
Az évelők tápanyag szempontjából igénytelen növények.

A vetemény gondozása:
A vetemény különösebb gondozást nem igényel, azonban pár dologra oda kell figyelni. A kérgesedés megelőzhető azzal, hogy amint fentebb is említettük a talajt a vetés előtt pár nappal öntözzük be alaposan, illetve a veteményt csak permetezve öntözünk. Ha túlságosan letömörítettük a magvetés után a takaróréteget, akkor azt még a növénykék kelése előtt érdemes kissé, óvatosan felporhanyítani, hogy a magok több levegőhöz jussanak. További munkálatok a gyomtalanítás valamint a túl sűrűn kikelt növények ritkítása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése