Virágmagok

Az elhervadt virágok sem "csúnyák", terméssé alakulnak, és egy másik arcukat mutatják. Különleges teremtmények a magok, formájuk és színük jellegzetes, növényenként más és más. Rafinált, kifinomult világ. Ha alaposan megnézzük őket , rájöhetünk, melyik mit akar kezdeni magával, ha kiszabadul, ha eléri a földet.
A büdöskék, ha elhervadnak, az összepöndörödött szirmok alatt hosszú, fekete-fehér pálcikákat érlnek, és amikor teljesen beértek, a termés a föld felé fordul, kiszóródik és elveti magát.
A kaliforniai kakukkmák zöld, majd megbarnuló, hosszú hüvelyt nevel, amely a bordák mentén felreped, így gurulnak a földre a kis, sötétbarna magok.
A körömvirág sárga napocskájából karmos szörnyeteg lesz, a nagy karmok alatt kis karmok, amelyek a magok, aztán az egész az őszi szelekkel szétpereg.
A nebáncsvirág nevét a termése adja, a zöld, szőrös termés erősebb érintésre szinte felpattan, cikkekre hasad, így jutnak a földbe, akár az anyatőtől távolabb is a barna maggolyócskák.
A pillangóvirág termése barna kóc, ez szétmorzsolódva gerezdes kis köménymaghoz hasonló magokra esik szét.

A húsos kis porcsin érdekes termést nevel. Aló része olyan, mint egy kis csésze, a felső része pedig kúpos. Ez a felső rész könnyen leválik, ha megértek a magok, lelökődik, és a földre hull a sok apró, porszerű magvacska.
A sarkantyúka magja a legméretesebb, eleinte sima, majd éretten gerezdes. Nagyon könnyen lehull a vékony szárról és elgurul a levelek árnyékába.
Igaz, évelő, de a kokárdavirág az egynyáriakkal együtt rengeteg magot nevel. A virág labdaszerűvé alakul, és a labda kis tollaslabdákra hull, amelyeket a szél hord szanaszét, ezért meglepő helyeken is előbukkanhatnak.
Fogom a borítékokat, ráírom a növények nevét, és amikor száraz az idő, bőségesen gyűjtök belőlük, hogy a következő évben is ültethessek. A legtöbb azonban önmagát elveti, úgyhogy jövőre mindenképp találkozunk.